Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Patócs László: Manipulációk könyve (Bicskei Gabriella Puha kert című kötetéről)
ÍZLÉSEK ES POFONOK illékony, olykor szilárd határképző vonalak kerülnek, a kulisszákat mozgató varázslót a heterogén tartalmak egybejátszása cseréli fel, a távoli országok folyóinak, útjainak térképei pedig talán nem is olyan távoli vidékek szövegbeli jelei. Nagyon érdekes - és a kötet finom humorát domborítja ki - az a szövegrész, ahol a gyermek narrátor házi feladatát ismerteti az olvasóval. Ebben a fejezetben a fikció tanulsága alapján elbeszélőnk Miért félünk a növényektől címen írott beszámolóját olvashatjuk, amelyben különféle gyógy- és haszonnövényekről értekezik. A kötet illusztrációs anyagaként szolgáló elmosódó, kontúrjait vesztett térképtöredékek véleményem szerint elválaszthatatlanul összeforrnak a szöveggel és teljessé teszik a határjáték jelentéstartalmait. Keresve se lehetett volna jobb képanyagot találni Bicskei Gabriella kötetéhez Sagmeister Peity Laura munkáinál, amelyek egyszerre tárják fel előttünk az idegen világ hozzáférhetetlenségét és a kartográfia jelei között bolyongó érdeklődő otthonos nyugalmát. A mű szervezőereje semmiképp sem az oksági viszonyokon alapuló logika: számos helyen épp ez a fogalomkör számoló- dik fel, ilyen például a térkép pontossága és a cselekmény konkrét helyének gyakori elhallgatása közötti feszültség, vagy az a szövegpélda, ahol az elbeszélő megmondja, hányán tartózkodtak egy adott helyen, majd eggyel kevesebb szereplőt nevez meg. Az akár ars poeticaként is meghatározható felcserélhetőség opcionális jellege lengi körül a szövegeket: „Sétálok az időben, míg te a kertben, úgy sétálok a kertben, mint te az időben, közben meg sem mozdulok” (68). Véleményem szerint amennyiben a Puha \ | kert nyelvezetét a szövegtöredékek, a félben maradt történetek felől értelmezzük, akkor azt nem helyénvaló - az eddigi kritikai hangok által többször is felvetett - negatívumként kezelni: a szöveg terében ezek ugyanis teljes értékű közlések, amelyek szerves alkotórészei Bicskei Gabriella textuális világának. A szereplők bármiféle előzetes információ nélküli szövegbe léptetése, a szűkszavúság, a félmondatok, a hiányos közlések messzemenően nem gyengeségei, hanem világteremtő eljárásai a kertnek és a kötetnek egyaránt. Minden apró mondat, a tömör szövegmondatokba burkoló- dzó közlések egyszerre teszik lehetővé és meg is nehezítik a szövegben történő tájékozódást. Az elbeszélő hangok váltakozása, a narrátori pozícióban rejlő lehetőségek kiaknázása - egyfajta kísérletezésként, a szöveg teherbíró képességének teszteléseként - talán nemcsak az egységes szólam széttöredezését, hanem a jelentések és a jelentéseket megteremtő közeg pluralitását is magával vonja. Bicskei Gabriella a fiatal vajdasági magyar irodalom élvezetes és véleményem szerint kifejezetten fontos művét állította az olvasó elé. A szerző prózája a hagyományokhoz történő visszanyúlás mellett egy sokáig hallgató prózaírói tehetségről lebbenti fel a fátylat. A Puha kert írója bebizonyította, hogy széles olvasóközönség előtt is értéket tud felmutatni. Első kötete véleményem szerint egy figyelemre érdemes saját hang bizonyítéka, s nem csupán „kertelés”. (Bicskei Gabriella: Puha kert. Forum- JAK-Prae.hu, Újvidék/Budapest, 2013, 114 oldal, 400 dinár) 93
