Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Demeter Zsuzsa: A találkozás elkerülhetetlen? (Tompa Andrea Fejtől s lábtól című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK tűnjenek.1 Talán ez a történészi szemszög az egyik legizgalmasabb része a regénynek, hiszen szó szerint húsba vágóan szerzünk tapasztalatot az egyetemi évekről, a medikushallgatók beavatásával magunk is részeseivé válunk a különféle műtéteknek - művelődés- és tudománytörténeti szempontból hasznos kézikönyvnek is tekinthetnénk Tompa regényét. Ugyanakkor nem egy esetben az volt az érzésem, hogy a szerzőt magával ragadta a téma szeretete, s nem tudott szabadulni a felfedezés örömétől: mintha sajnálta volna megrostálni az anyagot, s inkább vállalta a zsúfoltság terhét, akár a történet, a fikció rovására is. Másrészt ugyanakkor épp a női narrátor révén a medicina története tovább bontható: milyen lehetőségei vannak a huszadik század elején az orvosi karrier befutására egy férfinak és egy nőnek. Az általánosítás talán azért is helytálló, mivel sem a női, sem a férfi szereplőnek nincs neve a regényben, alakjuk sztereotípiákból tevődik össze. Tompa jellemalkotása meglehetősen sematikusnak mondható: a dzsentri fiú számára adott a továbbtanulás lehetősége, az orvosi pályát egyfajta lázadásként választja, apjával szembeszegülve. Kolozsvár megalkuvás számára, Bécs és Pest helyett az apja csak a - fiú által provinciálisnak érzett - kolozsvári tanulmányokat támogatja. Ezzel szemben a női narrátor története a teljes lázadás égisze alatt zajlik: a hagyományos női szerepek felvállalása helyett, családjával szembeszegülve, vállalva a kitagadtatás ódiumát, az egyetemi tanulmányok mellett dönt, magatartása nem egy esetben heroikusnak mondható. Kolozsvár számára nem periféria, hanem centrum. A kétféle magatartás 1 A tavalyi évben a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kiadásában jelent meg Bokor Zsuzsa antropológus doktori disszertációja, A nemzet és a nemi betegségek medikalizálása a két világháború közötti Kolozsváron címmel. A regényben felvillantott különböző testtörténetek számos kapcsolódási pontot mutatnak Bokor Zsuzsa könyvével. meghatározza a városhoz való viszonyukat is - annak különböző tereit járják be, kapcsolódási pontjuk az egyetem lehetne, illetve az egykori New York Szállóban (Nyehóban) hetente megrendezett Kör, ahol, mint kiderül, többször találkoznak is. De a regény címben is jelzett alapmetaforájához hasonlóan történetük lényege nem a találkozás, hanem a kettős életpálya mikrotörténeti bemutatása, illetve a városnak mint testnek a birtokba vétele: míg a férfi narrátor egyetemi éveit többnyire a város ban tölti, kiaknázva annak minden éjszakai lehetőségét, addig a női narrátor könyvből, elméleti szinten, kívülről/felülről próbálja megismerni a várost: a Kolozsvár, az ellentétek városa című könyv szolgál ismeretszerzésének alapjául, a városhoz fűződő viszonya a külső szemlélőé, elméleti, tovább árnyalva a két narrátor közti különbséget és Kolozsvár Janus-arcúságát. Hasonlóan kétszintű a háborús időszak. Míg a női narrátor Kolozsváron tapasztalja meg a háborút és a románok bevonulását, addig a férfi narrátor a fronton találkozik nap mint nap a háború borzalmaival. Nem csoda hát, hogy teljesen eltérő módon viszonyulnak a kisebbségi lét problémáihoz. Más-más túlélési módozatokat választanak, s más-más Tria- non-diskurzus bontakozik ki elbeszéléseikből: a férfi fürdőorvosként próbál meg- és túlélni szülőfalujában, a női narrátor alkalmazkodik a kisebbségi lét viszonyaihoz. Teszi mindezt úgy, hogy közben igyekszik felzárkózni a korban divatos orvosi, illetve politikai eszmékhez, s ezeknek mintegy szócsöve próbál lenni. A fentebb felvázolt problémacsoportokhoz hasonlóakat még sorolhatnánk, bővelkedik bennük Tompa regénye. Úgy látom ugyanis, Tompa Andrea könyvének alcíme alá nem véletlenül került oda a regény műfaj megjelölés - talán nyomatékosítani kell az olvasó számára: regényt olvas, ekként kell lapozni, még ha az első kétszáz oldalon nem is nagyon történik semmi más, mint különböző kérdéskörök fel90