Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Hizsnyai András: Tajtékos kapcsolat - „...helyettem én” (próza)
- Na, ez már több a soknál! - horkant fel Vakond dandártábornok. - Megparancsolom, maga csecsemő, hogy ne legyen szerelmes, és főleg, hogy ne szenvedélyeskedjen az én kocsmámban! Tisztára olyan, mint valami író!- De hiszen az vagyok!- Micsoda, maga író?- Tényleg, André, hiszen te ki tudod bérelni a helikoptert! - szólt közbe Gabriel.- Igen, kibérelem a helikoptert, és akkor azt kell csinálnia, amit én mondok! Mennyibe kerül?- Á, csak felejtse el azt a lányt, maga zigóta. Ha csakugyan író, akkor sosem lesz annyi pénze...- Azt mondta, hogy nevetségesen alacsony!- Az is. Egy rendes embernek. De nem egy írónak!- Mégis mennyi?- Na ide figyeljen, maga spermium és petesejt: egy egész haliér!- Tessék itt, van.- Micsoda? - hőkölt hátra Vakond dandártábornok, és kis híján leesett a székről. Szerencséjére épp mögötte szaladt el egy dámvad egy teli tálca sörszaxofonnal, és az visszalökte. - Honnan lopta?- Családi örökség, de ezzel maga ne foglalkozzon. Mostantól nekem dolgozik, és Monsieur Andrénak szólít, értve vagyok?- Nonono! Ahogy mondtam, ez a helikopter a legragyogóbb íróknak készült, magáról pedig még csak nem is hallottam! Nem bánom, kiveheti, és nem bánom, nem fogom egyre degradálóbb dolgoknak nevezni magát, de „Monsieur”-nek sem! Azt felejtse el!- Rendben, nem érdekel. De most forduljon vissza Claudie-ért, és készíttessen elő két borsinthe-házmestert a fogadására!- Jól van, André, ahogy gondolja - sóhajtott Vakond dandártábornok.- Azért egy „uram”-at megereszthetne...- Felejtse el, az ugyanaz, mint a „Monsieur”, csak még vesszőt is kell tenni elé. Azzal elviharzott intézkedni, André pedig helyet foglalt az asztalnál barátai körében, és kinézett az ablakon. Ekkor jött a második csapás. André tisztán látta, ahogy a lebombázott város füstje fekete hófellegekbe áll össze az égben, és rögtön havazni kezd. De a pelyhek nem esnek le, hanem nagyjából száz méterrel a fellegek alatt megállnak, és kis állványokat képeznek. Aztán sűrűbb havazás kezdődik, ezek a hópelyhek az állványzat közé hullanak és szépen lassan összetapadnak egy hatalmas, fénylő hópehellyé, a munkálat vége felé az állványzat is beleolvad, és a kész hópehely, félig még a felhőbe kapaszkodva, ott csüng a város felett - a felhő céloz. Amikor a Nemzeti Színház fölé ér, elengedi a százméteres, masszív jégkristályt, amely egyenesen a Karamazov testvérek fejére hullik, és betapossa őket a színpaddal együtt a földbe. Ekkor a helikopter a kiállítás színterére ért. A közönség még mindig fegyelmezett volt. Decens tetszésnyilvánítást hallottak mindenfelől, és halk tapsot. Aztán André meglátta Claudie-t. A földön ült a tömeg közepén, és egy kartonlapra festett. Töltött magának házipálinkát, kicsit a képre is locsolt. Andréban valami megmozdul. Leengedték a mozgólépcsőt. (Folytatjuk)
