Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Hizsnyai András: Tajtékos kapcsolat - „...helyettem én” (próza)
H ! z s N y a I András Tajtékos kapcsolat* „...HELYETTEM ÉN" (Boris Vian Tajtékos napok CÍMŰ KÖNYVE STÍLUSÁBAN) I A kiállításnak helyet adó hatalmas csarnokot székében három részre osztották. A talaj fele egyszerű hajópadló volt, itt fuldokolt a közönség. A talaj utolsó negyede öt méterrel magasodott a nézőtér fölé, és egy hatalmas szakadék választotta el tőle, ami egyenesen a Föld közepén forgó, izzó vasmagba vezetett - ez a szakadék képezte a harmadik negyedet. Az emelvény aranyozott gyémánt padlószőnyegén a világ elnöke állt a fajokat képviselő nagykövetek karéjában, és Gábrielre vártak. A tömeget nézték és arról beszélgettek, hogy milyen remek ötlet volt Vakond dandártábornoktól ez a magmaárkos megoldás, hiszen így a befelé nyomuló emberek folyamatosan belelökik a már benn lévőket, ezzel biztosítva azt, hogy mindenki be tud jutni, és mégis gond nélkül elférnek.- Ráadásul a férőhely is maximálisan ki van használva - tette hozzá a gesztenyeormányosok nagykövete -, a teltház sűrűsége stabilan az optimális kvóciens felé konvergál! A beltér hasábja ezzel a modern szendvicsember fültőviaszához lesz hasonló, nem gondolja, elnök úr?- Ahogy mondja, barátom - mondta a világ elnöke, de csak amúgy félvállról, diplomatikusan, összes szemével ugyanis az óráját nézte és izgult. Még sosem találkozott Gábriellel. A szakadékból hangulatos füst szálldogált - az elpárolgott közönség égi maradványai -, amit hangulatreflektorok és speciális elme-lézerek világítottak meg a legkülönbözőbb szögekből, mégpedig olyan furfangosan, hogy Gabriel képeinek holo-lenyomatát lehetett így a füstben látni. A képek elő-elősejlettek, de ahogy a füst oszladozott, egyre inkább elhalványodtak. Ilyenkor a közönség hőbörögni kezdett és lármázva újabb áldozatokkal hódolt Gabriel szakadék-oltáránál, hogy legalább még egy pillanatra újra élesen lássa a Csatornaszag című kiállítás-sorozat előző negyvenegy állomásán kiállított műveket.-... és legalább a lőszer sem fogy addig - tette hozzá az egerész albatroszok nagykövete -, hisz’ ki tudja, mi lesz még a hidegfronton, lehet, hogy közbe kell avatkoznunk... Erre azért már felkapta a világ elnöke is a fejét, és leeresztette az óráját a térdkalácsa fölé, ahol a csuklója már amúgy is hiányolta az időgép társaságát.- De uraim, kérem, ne itt! - fordult hátra a nagykövetek karához. - Vagy egyáltalán ne. Jobb erről nem is beszélni. “ Folytatás előző számunkból. - A szerk. 76
