Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Kovács Ágnes Zsófia: Miért táncolnak a kéklábú szulák? (tanulmány)
2. típiák parodizálása folyik. Hogy milyen módon? Világvéget jósoló hangja mellett némi szentimentalizmust is tulajdonítanak neki (Klinkowitz 1982, 21; Freese 2012, 14). A múlt eseményeinek logikáját vitatja a véletlen és az értelmetlenség szerepét taglalva önreflexív paródiáiban (Elias 21), miközben az értelem lehetséges megnyilvánulásai érdeklik. Gilbert Mclnnis szerint Vonnegut A Titán szirénjeiben , az Éj anyánkban, Az ötös számú vágóhídban, a Bajnokok reggelijében és a Galápagosban is mitológiaként teszteli az evolúcióelméletet (Mclnnis 2005, 383). Joseph Campbell mitológiaelképzeléséből kiindulva Mclnnis azt állítja, hogy a mitológiai látásmódot szervező rejtelmes isten szerepét Vonnegutnál a véletlen veszi át: Vonnegutnál a véletlen minden innováció és kreativitás forrása, s az evolúcióelmélet, melyben a mutációk véletlenszerűen jelentkeznek, remek keretet ad a véletlen e szerepének bemutatására (Mclnnis 2005, 385). így aztán Vonnegut neve és az evolúció fogalma úgy öszekapcsolódott, mint Pynchoné az entrópiával (Freese 1995, 163). Mindezek után nem meglepő, hogy Vonnegut fogadtatása ugyanolyan vegyes, mint fent elősorolt általános/sztereotip jellemzői. Peter Freese szerint már a 70-es éveben kialakult a Vonnegut-kritikában végigvonuló, s azóta is megválaszolatlan kérdés, hogy vajon Vonnegut keserű pesszimista, avagy „szentimentalista optimista” szerző-e, vagyis: hogyan lehetne őt kategorizálni. - A továbbiakban a Ga- lápagost nem e probléma mentén, hanem a központi evolúciós motívum szerepét bemutatva olvasom. A Galápagos (1985) ismerős ellentmondásokkal telített szöveg. Felvonultat sok fent megemlített jellemzőt, hiszen a könyv tulajdonképpen egy sci-fi az emberiség végéről és az új kezdet lehetőségéről: a Galápagos- szigetcsoport egyik lakatlan szigetére vetődött emberkolónia tagjaiból egy új emberfaj alakul ki. Története események véletlen és képtelen sorozata, humora feneketlen fekete humor, mesélője egy előző Vonnegut-sze- replő fia. A szöveg harmada metafikció: a történethez kapcsolódó társadalomkritika, történelemírás, antievolúciós elméleti kommentár egyvelege. Ugyanakkor új szempont is megjelenik, hisz központi kérdés lesz a nők szerepe az evolúció irányításában. A szerteágazó történet több szinten is összefoglalható, a katasztrofális hajóút krónikája az utasok, a túlélés és végeredményben az emberiség története is egyben. Az évszázad természetjáró hajóútját indítják 1986-ban Ecuadorból a Galápagos-szi- getekre. Az útra sok híresség és még több jelentéktelen figura teszi le a foglalót, ám a hirtelen elmélyülő gazdasági válság és polgárháborús állapot miatt mindössze kilencen érkeznek meg az indulás helyszínére, Guayaquilba. Az utasokat védő katonacsapat egyik skizofrén tagja lelő két utast, majd az éhező lakosság megtámadja az élelmiszerrel jól ellátott hajót és a turisták hoteljét is. A rémült utasok s a hozzájuk csapódott hat csavargó, bennszülött származású Kanka-Bono kislány busszal menekülnének a reptérre, de az Ecuadorral hadba lépett Peru repülőgépe lebombázza a repteret, s ők a kikötőben, majd a navigációs eszközeitől is megszabadított, ki32