Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Celan, Paul: A meg-nem-álmodott; Világosságéhség (versek, András Orsolya fordításai)

1

PAUL CELAN

A meg-nem-álmodott marja szüntelen az alvás nélkül átszelt kenyérországot: így veti ki magából ez a föld az élet hegyét.

Morzsáiból

veszel kovászt, hogy újra megdagaszd neveinket: utánuk tapogatózok, minden ujjamon egy-egy, a tiédhez hasonló

szemmel kutatok rajtuk egy hely után,

amin át hozzád virraszthatnám magamat, számban a világos éhséggyertyával.

Világosságéhség - vele kapaszkodtam fel a kenyér lépcsőfokaira, a vakharang alá:

ő, a víztiszta, ráborul

a szabadságra,

ami velem emelkedett fel, velem együtt tévelyedett és ragadtatott el, amiből a mennyek egyike zabálta tele magát, és amit íveiben boltozódni hagytam fölébe szavakátúszta-szavakbamosódó képpályáknak, vérpályáknak.

András Orsolya fordításai

66