Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Vass Annamária: Pelevin ismétli önmagát? (tanulmány)
VIKTOR PELEVIN 2 Majborod, Dmitrij: Gyialogika abszurda. ( http://viscult.ehu.lt/ar ticle.php?id=169) 3 Magyar fordításban: Pelevin, Viktor: Kristályvilág. Budapest, 2002, JAK. orosz lányok Az éneklő kariatidák terme című novellában a Rubljovka alatt található kéjbarlang oszlopaivá, ennek köszönhetően lesz a „pénzt a pénzhez” mondás a meggazdagodás egyik remek módszere, és ezzel a technikával magyarázható Krusin tábornok furcsa perverziója is, ami abban merül ki, hogy „tisztogatás céljából” megöli beosztottjait (a belügyminisztérium homoszexuális munkatársait), holttestüket elhamvasztja, majd ökológiailag tiszta építőanyagként feltüntetve azokat, hamvukat beépíti oda, ahol (a szó szerinti értelmezésben) valóban feküdniük kellene: fekvőrendőrökbe. Azon túl, hogy ez az írói eljárás teljesen abszurd történeteket szül, a mai orosz valóság leírása is groteszk elemekben bővelkedik. Pelevint gyakran nevezik napjaink Nyesztor-krónikásának, akinek művei egyszer a mi „zavaros időszakunk” vizsgálatához a legjobb forrásokként szolgálnak majd. Pelevin már a P5 című novelláskötetben határozott céllal fosztja meg a szavakat azok átvitt jelentésétől, gyakran alkalmazva a Dmitrij Majborod által „hamisításnak” nevezett írói eljárást. A technika lényege, hogy Pelevin azáltal, hogy felcserél egymással bizonyos szavakat, vagy állandó kifejezések átvitt értelméről „megfeledkezve, azok elsődleges jelentését veszi figyelembe, feszültséget (Lotman szavaival élve »jelentésbeli robbanást«) kelt a szavak megszokott és aktuális jelentése között. Ez egyrészt nevetést, másrészt viszont a jelentés mibenvoltának megkérdőjelezését váltja ki.”2 Számtalan példát találni erre, akár Pelevin munkásságának korai korszakából is: elég a Nyika és a Sigmund a kávéházban3 című novellákra gondolnunk, ahol a cselekmények „mozgatórugója” szintén a nyelvvel való játék. A két mű hasonlóan működik, Pelevin összekeveri az emberi és állati létet, az olvasó pedig csak a novellák legvégén érti meg, miről is volt szó tulajdonképpen. A Nyika című elbeszélés nem más, mint visszaemlékezés egy macskára, de hogy ki is az a Nyika, csak a szöveg végén konkretizálódik. Az elbeszélő végig félrevezeti az olvasót azáltal, hogy egyrészt az állatnak az emberhez hasonló külső jegyeit és tulajdonságait emeli ki, másrészt viszont az embertől való alapvető különbözőségét is mintegy kifordítja, és arra használja, hogy szándékosan rossz gondolkodási útra tereljen. A Sigmund a kávéházban című novellában az olvasó műveltsége is konceptussá válik azáltal, hogy a helyszín, a név és a 22
