Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)

VIKTOR PELEVIN

A betűk itt olyan mágikus jelek szerepét kezdik betölteni, amelyek még magának T-nek sem érthetőek, hiszen „az írás jelek játékává alakul, olyan játékká, amely nem annyira ahhoz a tartalomhoz igazodik, amelyet jelöl, mint inkább a jelölő saját természetéhez.”12 Az adott rituálé előállt: T. gróf a saját egykori teremtőjeként jelenik meg, akit megsemmisít, Szolovjovtól átvett tényeket hoz fel ellene, és olyan ismereteket, amelyeket az igazi Lev Tolsztojtól „Ariel” nevének jelentése kapcsán kapott. T. gróf előtt a szabadság világa tárul fel, amelynek a neve úgy hangzik, mint az általa keresett „Optyina Pusztáé”: „Az Optyina szó a »választani, kívánni« jelentésű latin »optare« igéből ered. Itt fontosak a konnotációk, melyek a lehetőségek végtelen sorára utalnak. A »puszta« meg ugyebár »pusztaság, üresség«, anélkül mi lenne velünk? Hogy mennyi

12 Foucault, M.: Mi a szerző? Fordította: Flrős Ferenc és Kicsák Lóránt. In uő: Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. Debrecen, 1999, Latin Betűk. 142.

13 Lipoveckij, M .Ny. : Russzkij poszt - tnodernizm. 29.

11 Mozsejko, M. A.: Avtor/Posztmo- dernizm. Enciklopedija. 2001, Inter- pressz-szerviz, Knyizsnyij dóm. 19-20.

7T

jelentés nyílik meg benne...” (521.)

Vagyis, „végeredményben a hős problémáinak posztmodern megoldása abban nyilvánul meg, hogy a dialogikus szereplő tulajdonságai itt odáig jutnak, ahol elmosódik a határ a hős és a szerző között - ez utóbbi, a bahtyini terminológiát felhasználva, rögtön a megta- lálhatatlanságával, a meghatározhatatlanságával és az interszubjektivitásával tűnik ki. Más szavakkal, a hős alakja a posztmodernben a szerző-teremtő képének megkonstruált logikája alapján jön létre.”13 De a szerzőteremtő alakja, a maga részéről, a posztmodernben „... teljesen különleges státuszt vív ki magának: az individualizáció minden paraméterének megőrzése mellett (hisz A. neve minden jellegzetességében saját névként őrződik meg), A. neve, mindazonáltal nem esik egybe sem a deskripcióval, sem a deszignációval (hisz a saját nevét nem annyira a személlyel, mint inkább az ennek a személynek címzett szövegtömbbel kapcsolja össze, miközben a figyelmét nem az individuum életrajzára, hanem a szövegek létezésének módjára fókuszálja).”14 Következésképpen V. Pelevin gyakorlatilag a posztmodern tradíciókat realizálja a szerző alakjának létrehozása kapcsán, miközben aktívan rejtegeti saját pozícióját a szüzsébeli sorsfordulatokban. Itt szükséges azonban megjegyezni, hogy „a posztmodern A.-nak két típusát fejlesztette ki: egyfelől a differenciált A.-t, amelyet a meghatározott diskurzív tradícióba merített bele, másfelől azt az A.-t, amely az úgynevezett transz-diskurzív helyzetben talál19