Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)
VIKTOR PELEVIN közelségbe hozza, legalábbis az olvasás idejére. Az olvasó közben továbbra is valamilyen reális pozíciót foglal el a szöveghez képest, a reális és a szerző által kijelölt olvasói tevékenység közti játék pedig a műalkotás átélésének a specifikus jegyét alkotja. Egyrészt a szerző szinte önkényesen megváltoztatja az olvasói emlékezet volumenét, mintegy arra emlékeztetve az olvasóit, amit azok nem ismernek. Másrészt azonban az olvasói emlékezet reális tartalmáról sem feledkezhet meg.”9 Éppen az adott követelmények teszik lehetővé T. grófnak, hogy megtalálja saját magában az olvasót, és vezető szerepre tegyen szert azzal kapcsolatban, aki magát szerzőnek nevezi: azaz Ariellel kapcsolatban. Ez a tudatosodás folyamatosan történik, a Szolovjov- féle látomásról való beszélgetés idején, aki feltárja előtte a titkot: „Ön valóban egy regény hőse. De a regény nem csak magáról szól. Hanem Ariel Edmundovics Brahman- ról és a segédeiről is, ugyebár ők parancsolnak a »T. góf« nevű gélemnek, akit szelíden, de állhatatosan eltérítenek az örök igazság keresésétől a lelkek kiszívásához egy kolhozos shooterben, s ezt a válság és piac követelményeivel magyarázzák. A regény ezt a folyamatot írja le a maga teljességében” (463.). így a szerző-teremtő Ariel a hétköznapi szereplő kategóriájában lép fel, „akinek abban áll a szerepe, hogy szerző legyen” (464.). Szolovjov szintén szemléletesen demonstrálja T. grófnak azt, hogy hogyan válhat olvasóvá a börtön falára valami Fegyka Ötös által felírt firkával kapcsolatban: (342-343.): „Tehát épp az imént maga olvasó volt. De közben tudja magáról, hogy az olvasó tudatában jelenik meg, igaz? Az, amit a saját tudatának gondol, valójában az olvasó tudata. Nem maga olvasott az imént Fegyka Ötösről. Hanem az olvasó, akinek a képzeletében megjelenünk, és ő látta a szakadt, barna ellenzős sapkát, és az ötkopejkásra hasonlító turcsi malacorrot. Magán keresztül látta” (467.). Ilyen értelemben „a címzett mind bonyolultabbá váló szemantikai struktúrája, ami őt személyiséggé teszi, az egyszerű üzenetközvetítés alkotásfolyamattá válásának feltételét is alkotja .”10 Éppen az ilyesfajta „alkotásfolyamattal” foglalkozik az igazi szerző - az író, a művész, akinek a személyiségét V. Pelevin az igazi Lev Tolsztoj alakjában keltette életre, akinek az álmában mindaz megjelent, ami T. gróffal történt, és akinek az alakját egy titokzatos amulett 4 Lotman, A szöveg mint értelemgeneráló rendszer. Fordította: Szitár Katalin. In Kultúra és intellektus. Jurij Lotman válogatott tanulmányai a szöveg, a kultúra, a történelem szemiotikája köréből. Budapest, 2002. 39. 10 Uo. 17
