Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)

VIKTOR PELEVIN

6 Bahtyin, M.: A szerző és a hős. Patkós Éva fordítása. Budapest, 2004, Gond-Cura Alapítvány. 49. (Anna Korotkova, a cikk szerzője természetesen forrásként az orosz Bahtyin-szöveget jelölte meg, de mivel a mű elérhető magyar fordításban is, abból idézek. - A fordító megjegyzése.)

7 Uo.

„Az vagyok - felelte a hang -, akinek határtalan hatalma van az ön lényének minden aspektusa fölött” (21.);

. nemcsak magát hozom létre, hanem mindazt is, amit maga lát” (23.); Mint alkotó, mindenható vagyok” (23.); „Én csupán az ön által látott világ teremtője vagyok, ideiglenes uralkodó, aki árnyakat teremt a porból” (76.). Saját szavait azzal támasztja alá, hogy minden lehetséges módon demonstrálja a gróf legtitkosabb gondolataival, vágyaival és tetteivel kapcsolatos ismeretét: „magyarázza el, legyen olyan szíves, hogy az imént, amikor eszébe jutott Jób, a próféta, miért sárga ruhában képzelte el?” (21.), vagy, amikor a gróf öntudatlanul négykézlábra ereszkedik: „Na - mondta a hang gúnyosan - ez is véletlen asz- szociáció? Mármint az, hogy megijedt a sötétségtől? Meg hogy négykézláb áll, ami egy arisztokrata esetében szerfölött furcsa testhelyzet” (22.). így győzi meg Ariel a grófot a szavai igazáról, amivel gyakorlatilag demonstrálja M. Bahtyin kijelentését: „A szerző nemcsak látja és tudja mindazt, amit valamennyi hős külön-külön és az összes hős együtt lát és tud, de náluk többet, sőt, valami olyat is lát és tud, ami a hősök elől alapvetően elzárt. Éppen a szerzőnek ebben a valamennyi hőst illető, mindig meghatározott és soha meg nem rendülő íöfiWeí-látásában, föfifi/ef-tudásában találhatók azok a mozzanatok, amelyek lezárják a teljes egészet - mind a hősöket, mind életük közös (?) élményét, azaz a mű egészét.”6 Kiderül azonban, hogy teljes értékű szerzőnek tartani Ariéit mégsem lehet, mivel ő csak egy a közül az öt ember közül, akik megteremtik T. gróf alakját, és létezése különböző területeiért felelnek: Mityenka Bersadszkij „...felel az erotikáért, a glamúrért és a ne-állj-ellenért” (123.), „a harmadik Grisa Ovnyuk, [...] Az izgalmas cselekményszövés világszínvonalú mestere” (123.), a negyedik Gosa Pivorilov, „a pszichedelikus tartalmak kreátora” (124.), az ötödik pedig „az abszolútumok metafizikusa” (125.). Következésképpen, Ariel olyan szerzőként, „...aki a hős egészének, valamint a - minden egyes mozzanatához képest transzgrediens - mű egészének feszültséggel teli, aktív egységét hordozza”7, az adott műben nem létezik. Ő maga úgy mond ellent szavainak, melyek szerint hőse, T. gróf minden lépéséről tud, hogy például elcsodálkozik rajta, hogy a gróf beszélgetett a lovával: „Most már végképp nem értem magát - mondta az uralkodó panaszosan -, miféle beszélő ló?

14