Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)

VIKTOR ГГ IT. VIN

bőrű fiúnál, aki dobszókíséretre csusszangatott át egy alacsonyan elhelyezett léc alatt, egészen elképesztő módon lehajolva úgy, hogy közben talpon maradt. De Borisz Marlenovicsot egyáltalán nem érdekelte a fekete artista. Nem is őt nézte - hanem a nőt.

Pontosan ugyanolyan volt, mint egy hónappal ezelőtt, amikor meglátta a kocsi ablakából. Olyan harmincéves lehetett, vagy talán harmincöt. Világoszöld köpenyt viselt, babér- koszorút hosszú, zöld tüskékkel és zöld szandált. Egyszerű, kedves arca ugyanolyan színűre festve, amilyen a köpenye, a kezén zöld kesztyű. A jobb kezében zöld fáklyát tartott, a másikban pedig zöld könyvet utánzó kelléket. Nem messze tőle ott állt az unatkozó fotós. Amikor egyértelmű lett, hogy Borisz Marlenovics feléje tart, a nő felszegte a fejét és elmosolyodott.- Fényképezkedni akar? - kérdezte. - Ha igen, akkor minél gyorsabban, amíg világos van.- Lehet, hogy csodálkozni fog - mondta Borisz Marlenovics, némi erőfeszítéssel formálva az angol szavakat -, de egyszerűen csak... ööö... szeretnék megismerkedni magával.- Furcsa akcentusa van - mondta a nő. - Honnan jött? Vagy tudja, mit? Kitalálom. Görögországból?- Majdnem kitalálta - felelte Borisz Marlenovics. - Félig Oroszországból, félig Ciprusról. És Borisz Marlenovics Szoljonijnak hívnak.

Hármat köhintett.- Tudom, vicces családnév, de Csehovnál is szerepel. Meg olyan freudi is egyben, he-he. Nem hallotta még a tévében? Furcsa.- Engem meg...- Állj! - állította le Borisz Marlenovics. - Azt akarom, hogy ma estére maga csak Szabadság legyen. Megengedi, hogy így szólítsam, ugye? Nekem ez fontos.- Oké - mondta Szabadság, és elmosolyodott. - Oké. Szóval, hogy van, Borisz?- Jól vagyok, Szabadság. Eljön velem sétálni egyet?- Most éppenséggel dolgozom - mondta Szabadság, és a fényképészre pillantott.

Borisz Marlenovics kezében vastag fehér boríték jelent meg.- Én is épp munkát ajánlok magának - mondta.- Miféle munkát? - ráncolta a homlokát Szabadság.

Borisz Marlenovics köhintett.- A szakmájába vágót - mondta mosolyogva, és nyújtotta a borítékot Szabadságnak. - Szabadítson meg néhány percre a magánytól. Semmi mást nem kérek, ígérem.

Szabadság óvatosan elvette a borítékot, belenézett, majd néhányszor megrebbentette zöld szemhéját.- Mi az, maga egy arab herceg Szibériából? - kérdezte.- Az arab hercegek a fogadószobámban ülnek - mondta Borisz Marlenovics. - A jobb- meg a baloldali radikálisok között. Szóval?- Gazdag fiú vagy - mondta Szabadság. - Értem.

A korláthoz értek, amely mögött sötét víz csapdosott, és rákönyököltek a fára.- Csak nehogy azt gondolja, hogy a fényképész a stricim - mondta Szabadság, és Brooklyn tarka fényeit nézte az East River túloldalán. - Csak most még nincs itt a szezon. Először van New Yorkban? Akarja, hogy elmeséljem, mit lehet látni itt körben? Látja azokat a sárga és fehér fényeket? Az a River Cafe. Ez a híd meg itt...