Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Péter Árpád: Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei (tanulmány)
Mi itt a Joseph Seckbach által szerkesztett, kimerítő volument említjük,16 amelynek számos szerzője kifejti, hogy elképzelhető a bolygónkon lévő életformák földönkívüli eredete. A tanulmányok, annak tudatában, hogy határterületen mozognak, kerülik a metafizikát, a metaforák ad litteram interpretációját, valamint legitimálja őket az a fórum is, amelyen felléptek (a Springer kiadó). Ironikus módon a két vonulat közös pontja az, hogy sem Dániken, sem pedig a Seckbach-munkacsoport nem rendelkezik közvetlen, pozitív bizonyítékokkal, ám azáltal, hogy a Springer-kötet elzárkózik a földönkívüli élet ideájának miszticizálásától, úgy logikai, mind kultúr-evolúciós szempontból validálja saját magát. Ugyanebbe a pánspermia-vonulatba tartozik Janaki Wickramasinghe, Chandra Wickramasinghe és William Napier szintén komoly hangvételű kötete, amelyben szintén beismerik a kutatók, hogy nem po- zitivitásokat elemeznek, hanem potencialitásokat lajstromoznak,17 és, állapíthatjuk meg mi, ezt a metodikát az evolúcióteória is integrálni tudja. Ugyanakkor érdekes, hogy mind a Dániken-féle „Alien-Isten”-elmélet, mind pedig a feltételességétől megfosztott, mitologizált, metafizikával keresztezett pánspermia-elképzelés kultúrmémekké váltak, vagyis olyan diskurzív entitásokká minősültek, amelyek, amolyan interdiszciplináris pánspermiát implementálva, a posztmodern korra „belakták” szinte az összes eredetmitológiát. Price azonban józanul figyelmeztet egy-egy ilyen „epidémia” veszélyeire, mikor összefoglalójában arra hivatkozik, hogy maga a mémelmélet is egy miszticizáló, mitizáló teória, önkényes metaforikus konstrukció18 amely - tehetjük hozzá mi - gyenge érvekkel próbálja a metafizika Igéjét önjáró kultúr- komponensekkel behelyettesíteni. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy az evolúcióelmélet, valamilyen végső, megdönthetetlen bizonyíték nélkül ugyanarra kárhoztatott, mint tárgya, az élő létezők változásai: magának a teóriának is folyton alkalmazkodnia kell a körülötte-benne megjelenő újdonságokhoz, („életteréhez”, az új felfedezésekhez), cserélnie kell al16 Seckbach, 2009. 17 Lásd például Wickramasinghe - Wickramasinghe - Napier, 2010. 82-83. A szerzők itt, a „lithopánspermia” elméletének leírásakor roppant óvatosan fogalmaznak: „probably”, „if we assume”, „may have become” stb., tehát nem használják azt az eg- zaltált, szentenciózus hangnemet, amely a metafizikába hajló „tudománynépszerűsítő” írások sajátja. 18 Price, 2008. 124. 25
