Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
BiELOKOszTOLSZKY úr, Kartaly úr: (dal) Ma este indulunk a frontra, Búcsúzni jöttem, kis Kató. Ne félj, vigyázunk mi magunkra, Velünk az Isten, kis Kató. Majd elkísér a csókjaid emléke, Az élet szép, s szeretni jó... (Hirtelen elhal a harmonikaszó, csak Kartaly úr énekel tovább) Kartaly úr: (dal) Patyolat fehér ágyacskádban Gondolj majd énrám, kis Kató... Bielokosztolszky úr: Látja, Kartalykám, hát ezért kopogtam át, ezért, ezért! Mintha láttam volna a nőket, akik odabújtak hozzám, mintha... Kartaly úr: (még mindig a dal révületében) Persze... hogyne... csakis ezért... Bielokosztolszky úr: Valami történt, Kartalykám! Hiába révedez, és hiába bagatellizál. Hát nem furcsa magának, hogy két halott öregember a temető kapujában átszellemülten arról danol, hogy az élet szép, s szeretni jó?! Ez jutott az eszembe odalenn, Kartalykám! Azt hiszem, azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Kartaly úr: Ohó, hát innen fúj a szél?! Ó, a szerelem, a szerelem, a szerelem, az valami csodálatos dolog... az valami szédítő, nekem elhiheti. Bielokosztolszky úr: Ne is mondja, Kartalykám, megváltozott körülöttem minden, minden. Mámorító. Daloljunk még egy kicsit? (Nagypapa jön a hegyeken túlról, épp megjárta Mandzsúriát, hubertusz kabátja bokáig ér, vállán balta; amint körülnéz, lelkendező leányhad fogja körbe) Léányhad: Héhó-héhó-héhó... tudsz-e még kupakolni, bátyó? Héhó-héhó-héhó... Nagypapa: Izéitek?! Gyöttetek volna csak reggel, indulás előtt! Lett volna csillaghullás, amolyan békebeli. De most? Most más virágzásra van az eszem. Itt a Nagy Élvezetről van szó! Igaz is, mit állok le az ilyenekkel? Repülök egyet. Gyöttök repülni, némberek? Nagyláb: Nem is tudsz repülni, nagypapa. Mondogatod, aztán már-már elhiszed. Nagypapa: De tudok. Reggel. Akkor nagyon tudnék. Nagyláb: Reggel kupakolni tudsz. Nagypapa: Az biztos! Reggel kupakolni tudok. Meg repülni. Talán egy hangyányival jobban kupakolni, mint repülni, (elmereng) Vagy fordítva. (Nagypapa körüljárja áfát, méregeti, leveszi válláról a baltát) Nagypapa: Kivágom ezt a fát. Nagyláb: Forgácsolod csak. A kupakolást is csak hencegésből mondod. Lehet, hogy nem is tudsz. Én is minden reggel fölkelek, hogy enni adjak a lovaknak, s mindig arra ocsúdok, hogy se istálló, se lovak, se asszonyok, se hajnali merevedés, se semmi. Nagypapa: Mondtam, hogy reggel tudok. Ha akkor szólnának... teli lenne boldog jajongással a táj. Nagyláb: Reggel én úgy merevedek, mint a pinty. Reggel meg nem szólnak. Ilyenek ezek a némberek, nagypapa, egyszer szólnak, máskor meg nem szólnak. Amikor nem tudnál, akkor szólnak, amikor tudnál, akkor meg nem. Holt merev vagy a derekaddal... vagy a fütykösöd tiszafaszerű?
