Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - UTCAMAGÁNY - Hímzőkor: Ami marad (Tóth Kinga: Térkép; Sós Dóra: Közben; Baki Júlia: Kitöltetlen; szabó imola julianna: Levegő; kisprózák)
UTCAMAGANY S a gyülekezőbe, mert ott van ágyunk, aput nem érdekli a kód, ő is a biztonságit mondja, de J | meg fogom próbálni, itt van velem mindenki a térképen, és akkor haza tudunk menni. Gyűlünk. Hat óta pöcögnek a közösbe az érmék. Dzsó kőmíves dekoltázsába dugjuk az ötveneseket, az szerencsét hoz. Julcsi az ölemben ül, ha nem tudnám, hogy a punkok nem sírnak, azt mondanám, sír. Először ment haza, mióta válnak a szülei. Három hónapja nem utaltak pénzt, a telefont nem veszik föl. Most is: redőnyök lehúzva, csöngetésre semmi. A nagyanyjánál aludt, akit két hete engedtek haza a zárt osztályról. Jó asszony, küldött nekem bejglit meg vitamint - csak túl sokat számolja a bogarakat. Julcsi a túrazsákjából apró pakkot ad: átmosta, megvarrta az alsóimat. A bokor mögött próbálgatom őket, jó ez az öblítőillat. Tarhálunk. Este spagetti lesz. Julcsit befogadta egy bölcsész hipszter két hétre, amíg lemegy a tüdőgyulladása. Meg akarom ezt neki köszönni. Ógre is besegít a gyűjtésbe, egész tuti a módszere: Bibliával kér, a „jóistenáldásával”, csak 70 fölöttiektől. Azok elhűlnek, mikor meglátják az óriást, próbálják hamar átbotozni a teret, de Ógre beéri őket, és idézgeti nekik a vörös bársonyt. Most nekem adja a napijának a felét, pedig már ő se szállós. Dzsó is beszáll: ő plüssből preparál párnát, régi elektronikából kisautót, azokból rendez kiállítást a kartonja körül. Ma vettek tőle kétszázért egy kerámiatulipánt, ő ezzel járult hozzá az ünnephez. Most már elég a zsé. Veszek belőle bort, tésztát, satöbbit, Julcsival ünnepelni fogunk. Főzünk. Szól a rádió, robog a konvektor, teát iszunk mézzel. Hipszter pislog, sose látott még kékszemű cigust, de annyira pécé, hogy nem teszi szóvá. Pedig nincs mit szóvá tenni, mert nem ismertem az apám, bárki lehetett. Az is lehet, hogy feka volt. Lehet, hogy sitten rohad, lehet, hogy király egy szigeten. A hipszter toleránsán nyeli a tésztát, és bámul. Mosogatok, pakolok, mert ha már van konyha, ahol vendég vagyok, hát megbecsülöm. Aztán illedelmesen lábjegyzeteli magát, mert Kantot kell olvasnia (ha faszagyerek lenne, Marxot olvasna), aztán az ajtóból visszaszól:- Andris, ha akarsz, te is itt aludhatsz az este.- Kö-kö-szönöm. - Ha meghatódom, dadogok, na. Kikívánkozik belőlem, és Julcsi fülébe súgom:- Két év óta ma fogok először KÁDBAN fürödni. Olvasunk. Julcsi nem prűd, nem kényes. Bizony néha úgy böfög, mint egy Fradi-drukker (az is), de ráfeküdt a gyomromra is, hogy el ne vérezzek, amikor megszurkáltak az utcán. Ott nyomta vissza a belemet, mint egy igazi intenzíves nővér, amíg odaért a mentő. És nem panaszkodott, mikor nem volt pénzünk kiváltani neki a receptet. Mikor jobb híján a Halászbástyán voltunk egy szál takaróval. Öleltem, ő rázkódott a láztól, a hidegtől, de nem panaszkodott. 7 Sós DÓRA
