Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Marosán György: Mi vár ránk a kulturális evolúció szemszögéből? (tanulmány)

4 Dawkins, Richard: Az önző gén. Budapest, 2005, Kossuth.

5 A cikkek mindegyike megtalálható a www.PNAS.org linken Az egyetlen probléma, hogy többnyire csak az összefoglalót lehet megtekinteni. A szabad hozzáférés féléves késleltetéssel történik, de az oktatási vagy tudományos intézetek többnyire azonnal is hozzáférhetnek.

Turchin, P. et al: War, space and the evolution of Old World complex societies. PNAS, 2013. 16.384.

Ezzel azonban még élesebbé vált az ellentét a biológiai és a társadalmi evolúció között, hiszen míg az előbbi konkrét anyagi folyamatként jelent meg, amelynek egységei - a gének - „kézzel foghatókká” váltak, addig a kulturális evolúció és ennek elemei, a Richard Dawkins által „felfedezett” mérnek alapjában véve megmaradtak a metaforák szintjén.4 Sokáig az volt az uralkodó vélekedés, hogy ezek pusztán a megismerést segítő fogalmak, melyekre a jelenségek értelmezése során támaszkodni lehet. Az elmúlt egy évtizedben azonban a társadalomtudományokban szintáttörés jellegű változások zajlottak le, amelyek a kulturális evolúciót a kísérletezés terepévé és tárgyává tették.

E vizsgálatokban - amelyekben hol számítógépes ágensek, hol „hús-vér” emberek, hol pedig állatok voltak a kísérleti alanyok - a mérnek mutációja és szelekciója kísérletileg volt vizsgálható. A kulturális evolúció folyamata így, annak eredeti értelmében, mint a mémeknek a közösségben történő elterjedése mutatkozott meg. Ezzel, amiként a biológiai evolúció a gének azonosításával vált „anyagi erővé”, éppen úgy nyert a társadalmi és a kulturális evolúció a metaforikus értelmezésen túlmenő konkrét, kísérletileg tanulmányozható értelmet. Amilyen „kézzel foghatóak” a gének mint kémiai egységek, éppilyen valóságosakká váltak a mérnek mint kulturális jelenségeket kiváltó, az egyedek viselkedését meghatározó - hol anyagi, hol az elmében rögzülő - elemek. Terjedelmi okokból itt nem tekinthetjük át a teljes témakört, ezért azt a megoldást választottam, hogy kedvenc tudományos folyóiratom, a Proceedings in National Acacemy of Science (PNAS) elmúlt hónapokban született három új eredményére utalok.5

Az első cikk a világ komplex társadalmainak evolúcióját elemző tanulmány, amely az ún. ágens alapú szimulációra támaszkodva azt vizsgálja, hogy a fegyverek és a hadviselés evolúciója miként vezetett egyre nagyobb egységek - államok, majd birodalmak - létrejöttéhez.6 A szimuláció során a társadalmak „választhattak”, eltanulják-e egymástól a hadviselés és a termelés technológiáját, és a vizsgálat felrajzolta