Irodalmi Szemle, 2014
2014/3 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Tórizs Eszter: Eösi János Rocinante nyergében (Sándor Iván A futár című kötetéről)
Tórizs Eszter ÍZLÉSEK ÉS POFONOK EÖS I JÁNOS ROCINANTE NYERGÉBEN SÁNDOR IVÁN a futár című kötetéről „Ot éve nem lovagolt, de a nyeregben megszűnt remegése” (49.). A nyeregben, az utazásban magabiztosságát visszanyerő alak Sándor Iván regények főhőse, Eösi János. Az úton levés teljes bizonyosságának állításához azonban legalább két biztos pont szükséges: a valahonnan és a valahová. Eösi János esetében ezek a pontok meghatározhatatlanok. A kezdetek, az indulás ködbe vesznek - ahogy apja, Eösi Ferenc emlegette -, a cél pedig éppen ilyen bizonytalan. János eltévedt lovasként vágtázza végig az 1848- 49-es évek szabadságharcának erdélyi helyszíneit, szülei után kutatva egyik kényszer- helyzetből a másikba kerül, közben pedig megpróbálja értelmezni a körülötte, mellette zajló eseményeket. Sándor Iván első regénye A futár 1976-ból, amellyel 2010-ben a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában találkozhattunk ismét. írói munkásságának kritikai elismerése kezdődött ezzel a regénnyel; Lengyel Balázs1, az induló nemzedék első kritiku1 Lengyel Balázs: Mai történet 150 év előttről. In Századvégi történetek. Tanulmányok, kritikák Sándor Iván műveiről. Tiszatáj, Szeged, 2005. 19-22. (Eredeti megjelenés: Magyar Nemzet. 1976. június 27.) „Itt van a sűrű, a bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink óta.” sa, írásával tulajdonképpen befogadta őt. Azonban Sándor Iván írói pályája mindig valami mást, nehezen hasonlíthatót, külön utat jelentett. Nehéz és magányos indulás, elzártság és elzárkózás egyaránt jellemezte. Első alkotásainak megjelenése - néhány figyelemre méltó, neves pályatárstól eltekintve (Sánta Ferenc, Szabó István, Galgó- czi Erzsébet) - pontosan arra az időszakra (az ötvenes évekre) esett, amikor tombolt a sematizmus. Munkássága a mai regényirodalomban is egyedüli, külön útként határozható meg. A másik, számára otthonos műfajban, az esszében Sándor Iván többször gondolkodik a múltról, a tradícióról. Nevezetesen, hogy a múltat sosem tudjuk önmagában szemlélni, mindig a jelen perspektívájából tekintünk rá; és ezzel tulajdonképpen megteremtjük azt. így a jelen dönti el, hogy a történelmet, a tradíciót milyen módon tesszük láthatóvá. Az író alkotásainak vizsgálatakor fontos szem előtt tartani ezt a felismerést, hiszen Sándor Iván nagyon erős vonzalmat mutat a múlt iránt; regényeinek többsége történelmi regény, esszéíróként pedig érdeklődése kiterjedt egészen a szabadságharcig. Az európai, a magyar történelem alapvető 84
