Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Marosán György: Mi vár ránk a kulturális evolúció szemszögéből? (tanulmány)
lúciós modell érvényességét. De azt sugallja, hogy az evolúció modellje - amit az érettségi táján még mindenki tud, csak utána felejt el, nevezetesen: az evolúció a populációk génösszetételének módosulása, és a folyamatot az öröklődés, a mutáció és a szelekció egymásba kapcsolódó tényezői mozgatják - némi óvatossággal alkalmazható a kultúra vizsgálatára is. Dennett az evolúciót egy univerzális probléma- megoldó módszerként mutatta be. Ez azt jelenti, ha a tudós szembekerül egy nehezen megoldható kérdéssel, érdemes az evolúció módszerével próbálkoznia. A biológiában ez a megállapítás hosszú kutatási folyamat eredményeként már a múlt század harmincas éveiben elfogadást nyert. Ezt az általános elfogadottságot fejezte ki az orosz származású kutató, Theodosius Dobzhansky sokat idézett - mára „mémmé” vált - mondata: „A biológia bármely jelenségének csak az evolúció tükrében van értelme.” A kijelentés arra utal, hogy ha meg akarsz magyarázni egy érthetetlennek tűnő biológiai jelenséget, aligha tudod megkerülni az evolúció elvét. Dobzhansky mémje azután további mutációkon ment keresztül. Az egyik - e sorok írója által „felfedezett” - változat így szól: „A társadalom bármely jelenségének csak az evolúció tükrében van értelme.” Ez arra utal, hogy az evolúció nemcsak a biológia, hanem a társadalmi jelenségek értelmezésére is megfelelő keretet nyújt. Nagyon büszke voltam „alkotásomra”, míg rá nem jöttem, hogy előttem, velem egy időben, és utánam, tőlem függetlenül, sokan megfogalmazták ugyanezt. Végül ide kívánkozik a Dobzhansky-mém egy további - a „rés-konstrukció” modelljének a megalkotói által javasolt - változata: „Az evolúció bármely jelenségének csak a környezet tükrében van értelme.” Ez az értelmezés arra utal, hogy az egyedek, a struktúrák és a viselkedés kiformálódásában a környezetnek kitüntetett szerepe van, és a leginkább „versenyképes” formákat a szelekció rögzíti a populációban.
