Irodalmi Szemle, 2014
2014/3 - Száz Pál: Faust-mutáció (tanulmány)
évvel ezelőtti múltját mutatja, míg az ötödik felvonás a jelenben játszódik. Ebben Clindor gazdag arisztokrataként jelenik meg, aki szerelmi konfliktusba bonyolódik, és leszúrják. A kesergő Pridamantot Alcandre utolsó mutatványa vigasztalja meg, amelyben Clindor és szerelme a társaikkal együtt leveszik úri jelmezüket. Clindor és csapata tehát valójában vándorszínészek lettek, s amit Pridamant látott, az a varázsmutatványba beágyazott illúzió, „színház a színházban” volt. Gérard Genette Metalepszis című munkájában a retorikai fogalmat a fikcióra terjeszti ki. Genette a metalepszisben a liminalitás jelenségére ismer, a fikció szempontjából pedig a fikciós szerződés megsértését, a reprezentáció határainak átlépését érti alatta. Minden mű, amelyben megvalósul a diegézis szintjei közötti átmenet, fikciós metalepszisre épül. Genette többek közt az említett Corneille- mű segítségével szemlélteti elméletét. Bár a dráma három diegetikus szintet ábrázol, mégsem metaleptikus, hiszen a három szint egymástól elhatárolódik. „Ez a metalepszis akkor lenne sikeres, ha Pridamant belevetné magát a számára megidézett metadiegézisbe, és megpróbálná megmenteni fiát az őt fenyegető veszélyektől.” (Genette 2006: 44) A diegézisek szintje közötti átlépések az említett Corneille-mű által inspirált, az ún. roman comique regényműfajában (Scarron, Gautier) - magyarul nem adható vissza elég jól, a színészek regénye megnevezést szokták használni - csakúgy megvalósul, mint Svankmajer Faustjában. Hasonló példaként említhetnénk még a Don Quijote 20. fejezetét, ahol a főhős a bábszínpadra ugorva mészárolja le a valódinak hitt mórokat - csakúgy, mint kollégája, Pridamant, az illúzió komikus áldozatává válik. II. AZ ÁGAK í. Liminalitás és metalepszis Genette terminusait használva a Corneille- darab diegézisében három szintet különböztethetünk meg: Extradiegézis: Pridamant és Alcandre, a varázsló története Intradiegézis: Clindor története Metadiegézis: A Clindor és csapata által játszott darab története Ugyanezzel a hármas felosztással írható le a svankmajeri Faust struktúrája. A történet első, extradiegetikus szintjén a főhősről alig derül ki valami. Prágai, a Karlovo náméstí (Károly tér) környékén lakik egyedül egy régi polgári házban - ez minden, amit megtudunk róla. Az intradiegetikus szint ahhoz az elvarázsolt házhoz köthető, amelyben a szereplő a film során bolyong. A házhoz vezető első jel a térkép, amit a film elején a Karlovo náméstín kezébe nyom két röplapot osztogató férfi. (Egyébként a Karlovo náméstín található a Faustúv dúm [Faust háza], amelyben John Dee is lakott, és amelyet alkimistákról szóló mendemondák a városi legendák terepévé alakítottak.) A térkép Prága óvárosát ábrázolja, annak közepén egy piros ponttal, ahol a ház található, ám sehol semmi felirat nem látható rajta - tehát vaktérképről van szó -, eltekintve attól a furcsa (LMX betűket formázó) jeltől a papír csücskében, amely a házban az öltözőbe vezető ajtón is felbukkan majd. Míg a város vaktérképként jelenik meg, az elvarázsolt ház, a bolyongás illuzórikus terei, labirintusként. A ház, amely először romos, elhagyatott helynek látszik, sok egymásból nyíló, ki tudja, hova vezető térrel bír. Van itt bábszínház, színházi öltözők,
