Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Richard Dawkins újrafelfedezése (beszélgetés Richard Dawkinsszal, Kelemen László fordítása)
zet kövületeire általában egy nagyobb kontinensen bukkanunk rá, a gyors változások következtében kialakult fosszíliákra pedig valamelyik távoli szigeten. Jó példa erre a Galápagos-szigetek esete. □ Ezzel azt mondja, hogy a kövületek egy hirtelen makromutációra utalnak, pedig valójában nem az történt?- Ténylegesen olyasmi történt, hogy az ősi populáció bizonyos egyedeit elsodorta egy hurrikán egy szigetre, ahol a továbbiakban az evolúciójuk más viszonyok között zajlott. Amikor 10 ezer évvel később valamelyik egyed visszasodródott a szárazföldre, addigra már nagyon megváltozott. A lényeg az, hogy ez a fajta epizodikus változás is teljesen más, mint az iménti kettő. Goul- dot azért tartom hibásnak, mert a költői nyelvezet segítségével ezt a három epizodikus változást összemosta. □ Ön azt írja, hogy a szem evolúciójának egyetlen ésszerű magyarázata az olyan replikátorok előnyben részesítése, amelyek még jobb lehetőséget biztosítanak a látószerv fejlődéséhez. Ön szerint botorság azt gondolni, hogy egy tulajdonság kialakulása elsősorban egy egyednek vagy egy csoportnak kedvezne, mivel az egyed és a csoport is csak hordozók. Elmagyarázná, hogy pontosan mire gondolt?- Amikor az emberek a kiválasztódás egységeire hivatkoznak, számtalan dologra gondolhatnak. Én elsősorban olyan egységekre gondolok, amelyeket úgy nevezhetnénk, hogy adaptációs egységek. Néha úgy hívom őket, hogy optimumok. A replikátor és a hordozó további két fontos kiválasztódási egység, amelyeknek más szerepük van a természetes kiválasztódásban. Ami a természetes kiválasztódásban hosszú távon KULTÚRA ES EVOLÚCIÓ fennmarad vagy elpusztul, az nem más, mint a gén, azaz a replikátor, ugyanis a DNS egy potenciálisan tökéletes replikátor, amelyben a generációk hosszú sorozatában alkalmanként mutációk zajlanak le. A világban a sikeres gének, azaz a replikátorok sokasága marad meg. A természetes kiválasztódás a génkészletek replikátorainak differenciált fennmaradása. Némelyikből kevesebb lesz, némelyikből több, és ezek bármelyik adott időpontban az egyedi szervezetekben, azaz a hordozókban léteznek. fí □ Egy tipikus állat nagyon pontosan definiálható egység.- Igen. Két lába van, két karja, és mindenfelé mozog. Egy szervezet összes sejtje véletlenszerűen, de együttesen mozog. Egy egységet alkotnak. Az organizmusok döntéseket hoznak. Eldöntik, hogy erre vagy arra menjenek, lecsapjanak-e a prédára, elbújjanak-e a fűben, felszálljanak-e a levegőbe, ezért az élőlények rendkívül egységes entitásként viselkednek. Pontosan ezért nevezem őket hordozóknak. Azokat a géneket hordozzák, amelyek a belsejükben utaznak. Az organizmusokon érvényesülnek azok a változások, amelyekkel a természetes kiválasztódás kedvez bizonyos géneknek. Ezek a változások azok a szükségszerű lépések, amelyek gondoskodnak róla, hogy egy élőlény egységként viselkedjen. Ez egy olyan tulajdonság, amelyet a gének - méghozzá rengeteg gén - előnyben részesítenek. A múltban a természetes kiválasztódás azokat a géneket támogatta, amelyek előidézték, hogy hordozóként az organizmusok egységesen viselkedjenek. A természetes kiválasztódás következményeként a gének más génekkel együttműködésben építették fel maguknak a saját legmegfelelőbb hordozóikat, azaz olyan egységes „járműve7
