Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - Szerzőink
E SZÁMUNKBAN „kőkert mélyén, valahol az árnyékban teknőcsuttogás.” Macui Kjóko: Napfény (Vihar Judit fordítása) „Sundzsi: A hangod, a gyönyörű fogaid, Rjóko hangja, Rjóko gyönyörű ajkai, és ez mind engem simogat! Ez lenne olyan rossz érzés? Úgy érzem, hogy közietek szeretnék szétolvadni, mint egy kismadár, amely beleolvad az ég kékjébe. Azt gondoltam, hogy szél szeretnék lenni! Amikor ketten csóko- lóznátok, az ajkaitok között siklanék tova. Annyira szeretnélek utánozni, hogy olyan lehessek, mint te. Azzal, hogy ugyanolyan fürdőruhát veszek fel, mint te, hogy ugyanolyan a frizurám, mind azért, hogy olyan legyek, mint te... És milyen furcsa! Amikor Rjókót öleltem, azt gondoltam, hogy átváltoztam: én lettem te! De most, amikor itt vagyok veled, egy cseppet sem vagyok te. Az nem lehet, hogy a világon két olyan ember létezzen, aki te vagy. Meg aztán, ha én lennék te, akkor azt nem értem, hogy tudnál szerelmeskedni saját magaddal?... Miért nincs két egyforma ember a világon? Nyílhatnak ugyanolyan rózsák, bármilyen sok rózsa is van!’ Misima Jukio: A három alapszín (Vihar Judit fordítása) Külön köszönet Vihar Juditnak a japán tematikus blokk összeállításában nyújtott segítségéért. - A szerk.
