Irodalmi Szemle, 2014

2014/2 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Féjja Sándor: Némi örökkévalóság (Szilágyi Varga Zoltán A jókedvű örmény temetése című animációs filmjéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

műtermet nyitott Budapesten, ahol többekkel (Szénássy György, Kassowitz Félix, mások) rajzolt-rendezett reklámanimációkat. Ő „teher alatt nőtt”, helyben, otthon maradt. Nőtt! Igen nagyra. Néhány fős csapatával teremtette meg a rendszeres magyar (állami) animációs filmgyártást. Alkotásaik az 1950-es évek végén és az 1960-asok elején váltak nemzetközileg ismertté, világszerte értékeltté, díjazottá. Egyben szemléletükben nagykorúvá: megjelentek a (például mesei) történet közvetlen ábrázolásán túlmutató társadalmi léptékű, fontos közéleti kérdésekkel, gondokkal játékos-komoly humorral, kritikai hangütéssel foglalkozó alkotások (például A ceruza és a radír, 1960). Említett filmjével a multiplikáció műfaji sajátosságaira rákérdező „ceruzás”-alkotó művészetét hazájában is elismerték, megkésve hajazva a pozitív külföldi visszhangra, megkapta az őt megillető hivatalos kitüntetéseket (1961, 1964). Macskássy „fiai” azóta is folyvást animálnak és napjainkban sem hoznak szégyent „édesapjukra”.

A Pannónia Filmstúdió szervezeti keretein belül 1968-ban megalakult Rajz és Animációs Stúdiónak dr. Matolcsy FI. György lett a vezetője. E műhely egyedi rövidfilmeket, mozi- és tévésorozatokat, rendelt (például reklám-), 1973-tól pedig hosszú animációkat is gyártott. A műfaj legendás menedzselőjétől Jan- kovics Marcell (legutóbbi rajzfilmje: Az ember tragédiája, 1983-2011) 1996-ban vette át a stafétabotot. A Pannónia volt az első stúdió Európában, amely folyamatos gyártást biztosított hosszú multiplikációs játékfilmeknek. Jankovics 2007-ig navigálta e sokszínű, sokarcú műhelyt. Jogutódja a Mokép-Pannónia- film Kft., melynek az animációkészítést illető tevékenysége immár hattyúdalon túli. Legfeljebb a múltjára emlékeztethet a cégnév második fele: gyártásra, animációk alkotására, arra, ami ott most, animációsok és tárgyi feltételek híján egyáltalán nincs. Ki tudja, meddig? Itt jegyzendő meg: az 1970-es évek közepétől a világhírű szovjet (Szojuzmultfilm), amerikai (Hanna-Barbera Studios, Walt Disney Studios) és japán (Toei Animation) multiplikációs műhelyekkel együtt jegyezték a filmkritikusok a Pannónia Filmstúdiót. Megszűnéséig. Az itthon azóta megszületett animációk megítélése persze más lapra tartozik (több kis stúdióban, rendre igen sok, remek művészi értékű mű készül; másutt is alkotnak, máshogy, például mobiltelefonon). A produktumok továbbra is jegyzettek maradtak mind a nemzetközi mozgóképszakmában, mind az animációs fesztiválokon. Széles körű közönség viszont, sajnos (!), voltaképpen nem találkozhat velük. Kellő időben semmiképp! Hogyan is lehetne hát a néző ez ügyben naprakész? Leszámítva egyes díjazott művek eseti, szűk körű utóvetítését. A nagy nyilvánosságot megérdemlő kortársi (jellemzően a rövid, egyedi) animációk bemutatásáról hosszú évek óta „elfeledkezik” a film- és a tévéforgalmazás. E problémát tágabb összefüggésben ecsetelve írhatom így is: amnéziás a média. Következésképpen egyre sürgetőbb lecke, megoldandó feladat (lenne): jelenünk vonatkozó, méltatlan állapotának mielőbbi megszüntetése. Gondolom, az érintetteknek figyelniük kellene az adott helyzetre, lévén, a valóság nemigen hagyja magát „kifelejteni”. Előbb-utóbb, ha nem engedik is be ama ajtón, bemegy majd az ablakon...

Miközben tévésorozatokat, egyedi rövidanimációkat, egész estés rajzfilmeket és egyéb multiplikációkat produkál a Kecskemétfilm: alkotói hozzájárulást is nyújt külföldi meg- rendelésű művekhez. E „kecskeméti bástya” (Gauder Áron nevezi így) vezetője, producere, s mi mindene még: Mikulás Ferenc fesztiváligazgatóként „KAFF-ozik” is. Rendületlenül. A kortársi világanimáció 1985 óta ad mustrát a nyitott szellemű KAFF-okon,

86