Irodalmi Szemle, 2014

2014/2 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Féjja Sándor: Némi örökkévalóság (Szilágyi Varga Zoltán A jókedvű örmény temetése című animációs filmjéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK filmben drámai erővel egyesül a humor és a tragikum.” A rendező teremtette olyan figu­rák is sorra megjelennek a cselekményben, akik nem szerepelnek az eredeti szépírásban. A novellabeli Erdélyben élő 60 éves, 12 gyer­mekes (7 fiú, 5 leány) örmény Asbey Mik­lós művészeti általánosítás révén született meg: montázsszemélyiséggé lényegült át a rajzfilmben (hangja: Hollósi Frigyes). Általa pillanthatunk be emberi sorsfordulódba. Ami itt az elmúlás, a halál. Miidós hogyan is érkezhetett volna meg időben temetésére, ha a tetemét szállító furgont már-már lebír- hatatlan hótömeg ejtette foglyul? Amikor végre megérkezett koporsójában, hálószobá­ba vitték őt, elhelyezték a ravatalon. Titok­ban. Miért? Asbey özvegye (hangja: Margitai Ági) nem akarta megzavarni összesereglett vendégségét: „Hadd szórakozzanak! Ugye, neked is így tetszik, drága egyetlenem?” - mondja halott férjének az asszony a novel­la utolsó mondataként. A jókedvű örmény elbúcsúztatására összegyűlt, ravatalát nem látó vendégsereg mégis - Kosztolányi De­zsővel szólva - tudta, velünk együtt tudja róla: „és szőtte álmát, mint színes fonált: / a homlokán fel tündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy” (Halotti beszéd, 1933). Emberi lény(eg)ét tekintve csak ő volt, csakis ő lehetett ilyen: kizárólagos, egyszeri, meg­ismételhetetlen egyediség. Ugyanakkor társ­entitás. Mint a magunk nemében bármelyi­künk. Akár késni fogunk, ha majd eljött az időnk, akár nem... Befejező jelenet: széttárt karokkal, fél­homályos hálószoba ablakán beszűrődő el­lenfényben fehérharisnyás kisleány táncol (távolba tekint?). Már-már mesei látvány ez: nekünk háttal lebeg, mozgása lassított, piros kisszoknyája meg-meglibben. A Kr. u.-i há­romszázas évekből való örmény altatódal kí­séri a záróképeket. A Kecskemétfilm figyelmét Nemeskürty Ist­ván (ő vallja: „A film nem múlandó”) hívta fel Hunyady Sándor novelláira. Annyira megtet­szett az egyik (címe azonos a filmével) a ren­dezőnek, hogy terepkutatásba kezdett: olyan erdélyi helyszíneken járt, nézett körül, ahol korábban örmény közösségek éltek. Kilenc éven át tartott A jókedvű... megvalósításának kálváriája (gyártásvezető: Vécsy Veronika). Képes forgatókönyvével mindössze negyed­év alatt lett kész a tervező-rendező (2004). Storyboardját (655 rajz) Grand Prix-vel ju­talmazta az Annecy Filmfesztivál (2005). A forgatási teendőket akadályozván: a szüksé­ges anyagiak hiányát gyakran „stoptáblás” stációk jelezték. Hosszú előkészítés (2005- 2010) előzte hát meg a filmkészítés aktív időszakát (2010-2013). Persze hogy Turbucz Erika gyártási összekötő sem unatkozott. Mikulás Ferenc avatott produceri munkáját Gattyán György koproducer sokban segítet­te. A rajzalakok respektálták a széles szakmai körből verbuvált animátorok jó színészi ké­pességét, sőt meg is hálálják: nagyon élnek, elevenen kommunikálnak egymással és né­zőikkel. A Kecskemétfilm Kft. és a Dolcer Video Productions közös teljesítményeként jött világra A jókedvű...: 460 festett háttéren 49 000 figura(fázis) mozog. A kis híján ezer beállítási kép, valamint a „játszó” 351 rajzos jelenet mindegyike a rendező munkája. Kézi munkája! A képzőművészeti középiskola elvégzé­sét követően Szilágyi V. Zoltán a kolozsvá­ri Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán diplomázott (1976), aztán az Animafilm rajzstúdióban dolgozott (1976- 1985). Tovább tanult a Ion Luca Caragiale Színház és Filmművészeti Főiskola rajzfilm­rendezői szakán (1984-1986). Képzőművésze­ti alkotásait, országosan és nemzetközi tárla­tokon 1972-től rendszeresen sikerrel állítja ki. 84

Next

/
Thumbnails
Contents