Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Csantavéri Júlia: Változások meséi (tanulmány)
JAPÁN SZEMLE soha nem látott lények sokaságát világítják meg. Mijazaki nagyszerű vizuális ötlettel érzékelteti a fenyegetést. A kezdetben áttetsző, szürke árnyak fokozatosan megtelnek, sűrűséget, színt nyernek, ahogy elhelyezkednek a saját világukban, Chihiro viszont egyre áttet- szőbbé válik egészen addig, amíg nem eszik ennek a világnak az ételéből, azaz el nem fogadja az új helyzetet és az új játékszabályokat. A próbákon, amelyek elé kerül, azonban nem erővel, hatalommal vagy ravaszsággal lesz úrrá, hanem olyan tulajdonságok és képességek kifejlesztése révén, mint az elfogadás, a kitartás, a figyelem, az együttérzés, a jóakarat, a bátorság, s eközben egyre újabb és újabb barátok sietnek a segítségére. Chihiro a történet minden fordulatánál új, méghozzá egészen különleges barátra tesz szert s mire kalandja véget ér, a fürdőház minden lakója, talán még a gonosz boszorkányt is beleértve, őszintén örül a győzelmének. Ez az új Chihiro már nem csak a pillanatban él, hanem emlékezni is képes. Először is saját nevére. A név Mijazaki világában az önazonosság záloga. Nem véletlen, hogy ez az első dolog, amit a gonosz Jojuba elvesz tőle cserébe a munkaszerződéséért. Az új név vékony szálból egyre erősebb kötelékké válhat, hogy a lányt örökre Szellemországhoz kösse. Chihiro azonban nemcsak saját nevére képes visszaemlékezni, hanem barátja, Haku igazi nevére is, aki így szintén visszatérhet a saját világába. A név és így az identitás kérdése fontos szerepet játszott már a japán mester jóval korábbi, Laputa, az égi palota című alkotásában is, amellyel 1984-ben az általa létrehozott Ghibli animációs filmstúdió egy csapásra a japán anime élvonalába emelkedett. Ebben a mesében a főhősnő egy Shiita nevű kislány, akit furcsa alakok üldöznek a nyakában csüggő kristály miatt: pénzsóvár, de aranyszívű légi kalózok, az állami hadsereg és maga Muska ezredes, aki a kristály és a katonák erejének a kihasználásával a saját egész világra szóló hatalmát kívánja megalapozni. Shiita menekülése az üldözői elől valójában utazás a saját múltja, a saját gyökerei felé, hogy megtalálhassa valódi önazonosságát, amelyet a szülei és a nénikéje csak félig-meddig mertek előtte feltárni. Megtudjuk, hogy Shiita, miután árván maradt, megpróbálta folytatni a tanyasi életet, amelybe beleszületett, de a kristály birtoklására törő erők végérvényesen kiragadják onnan. Kálváriája addig tart, amíg képessé nem válik előbb kimondani, tehát vállalni saját titkos nevét, melyből kiviláglik, hogy ő valójában az égen úszó birodalom királyi családjának sarja, aztán pedig uralkodóhoz méltóan cselekedni, kimondani a rombolás igéjét is, amivel megsemmisítve az égi kincses szigetet, egyben megakadályozza, hogy a gonosz Muska kezére jusson. Laputa azonban nem tűnik el teljesen. Csak az megy veszendőbe, amit az ember alkotott, de megmarad az élet hatalmas, égen úszó fája, melynek gyökerei között megmenekül a kis Shiita és útitársa, a félárva Pazu. Shiita, Chihiro és Kiki, a boszorkányfutár, gyerekkoruknak mondanak búcsút, egyben egy mágikus, ösztönös világnak, amiből csak úgy kerülhetnek ki győztesen, ha egy új, magasabb szinten őrzik meg a megszerzett tudást. Kiki a többiekkel ellentétben nem fenyegetés miatt, de hamuba sült pogácsával - édesanyja seprűjével, édesapja rádiójával - indul útnak. De ahogy egyre jobban beilleszkedik a hétköznapi világba, egyszerre elveszíti a repülés ösztönös képességét, édesanyja seprűje már nem engedelmeskedik neki. Csak amikor új barátja veszélybe kerül, akkor sikerül újra, most már tudatosan repülésre fognia még az utcaseprő inkább hétköznapi partvisra hajazó eszközét is. A vándorló palota hősnője, Sophie is változás előtt áll. Ő már önálló ifjú hölgy, dolgozik is nevelőanyja kalapszalonjában. De 70
