Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Vihar Judit: Halálos szerelem és szívós élni akarás Sindó Kaneto kései filmjeiben (tanulmány)
A tévelygő kismadár hívogató hangjai, a fejszecsapások távoli visszhangjai a szorongást elűzik; a hegyekre lassan a béke csöndje száll. A Hegyi Boszorkány nem ismeri szülőhelyét, nincs otthona, csak felhők és folyók követik, nem hagyja el a hegyek belsejét. * Ez a dal nevemet ünnepli, Énekelned és táncolnod dicsőség; a művészet és képzelet alkotásai Buddha útját megszentelik. Milyen gyűlöletes elszakadnom tőled! Mégis búcsúzom, és a hegyekbe visszatérek. Tavasszal újraélednek a fák, hegyi vándorutamon nyíló virágaikat kérdezem. Ősszel a fényt faggatva, hegyi vándorutamon a hold nyomába járok. * Nézz magadba és ismerd föl a démonnő alakját: csúcsokat röpül át, visszhangzik tőle a völgy. Egy perce még itt volt, hegyről hegyre a magasban vándorolva, nem tudni, merre tűnt. A témát a XX. században is feldolgozták, mint említettem, Fukazavánál is szerepel a nagy szegénység miatt a hegyekbe halni induló öregasszony, akit fia visz fel, de útközben letördeli az ágakat, hogy a fia hazataláljon, amit Sindó filmje is megjelenít. Sindó szerint az Ubaszute ugyanaz, mint a mai idősek otthonai, ahová házaspárok nem mehetnek, ahol álszent és mesterkélt szórakoztatás zajlik, de néha még durván is bánnak az öregekkel. A történetből Fukazava elbeszélése nyomán több film is készült: Kinosita Keiszuke (1912-1998): Narajama balladája (1958), Kim Kiyoung (1922-1998) 1963-ban készült filmje, a Goryeojang és Imamura Sóhei (1926-2006): Narajama balladája, amely 1983-ban Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. És talán még egy utánérzés Sindónál: 1952-ben Kuroszava elkészítette az Ikiru - Élni - című filmjét, amely Lev Tolsztoj Iván Iljics halála című művén alapult. A Délutáni végrendelet már első képsoraival elvarázsolja a nézőt. Egy gyönyörű japán kocsi érkezik egy csodálatos szépségű erdőbe, ahol egy nyaralóban már az autóból kiszálló idős színésznőt várják. Az ünnepelt művésznő meghívta ide barátnőjét is, aki a férjével jön el. Harminc évvel ezelőtt együtt játszottak Csehov Sirály című darabjában, a barátnő, aki a darabban a híres színésznőt, Irinát alakította, mostanra szellemileg leépült, szinte meg se szólal, súlyos depresszió nyomaszthatja. De minden étkezés után immár harminc éve a férjével japán színdarabot, nót adnak elő, helyesebben a férj jellegzetes mély torokhangon recitálja a történetet, a film végén, közvetlenül öngyilkosságuk előtt, amikor a szállodában az előbbi jelenet megismétlődik, még a homokóra alakú cuzumi dobbal is kíséri magát. Az ünnepelt színésznőnek, Jokónak sikerül felébresztenie az emlékeket barátnőjében, aki most már elkezd beszélni, de főként azt ismételgeti, hogy a harminc éve eljátszott színdarabban a sirály meghalt. Ezzel mintegy előre vetíti a néző számára a film végén bekövetkező tra
