Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Jámbor József: Misima színházi univerzuma (tanulmány)
JAPAN SZEMLE grande dame”. Mizutani valóra váltotta elképzeléseit, és a siker nem is maradt el. A darabot számtalanszor és számtalan helyen műsorra tűzték az elmúlt évtizedekben, sikere azóta is töretlen. Számtalan nagyformátumú színésznő megfordult már a címszerepben, köztük egy híres transzvesztita előadó, Miva Akihiro is, aki még Misima életében játszotta a szerepet, nemcsak színpadon, hanem filmen is. Misima rendkívül élvezte a megírását: persze tudta, ezt a darabját a kritikusok soha nem fogják komolyan venni. A producerek, rendezők, színészek, no és persze a közönség viszont annál inkább komolyan vette. A 60-as években Misima deklarációiban és darabtémáiban is egyre inkább jobbra tolódott. Baloldali érzelmű anyaszínházában, a Bungaku-zában ezt egy darabig elviselték, a Tóka no kiku (Kései krizantémok) még „átment”, ám a Jorokobi no koto (Az öröm hangszere) esetében a dolog már szakításhoz vezetett Misima és társulata között 1963-ban. A szerző így aztán 1964-ben új társulatot alakított a Bungaku-zából vele együtt távozó tizenhárom színésszel és rendezővel, NLT - New Literary Theater (Új Irodalmi Színház) - néven, és ettől fogva ennek a csapatnak írta új szerzeményeit. A színház első Misima-premierjén két modern nó-játékot mutatott be, ezek egyike egy új modern nó-dráma, a Jorobosi (A vak fiú) volt. A 60-as évek közepétől az NLT-ben singeki-művészetének számos nagyformátumú alkotását hozta létre. 1965-ben a Szado kósaku fudzsint (Madame de Sade), mely otthon és világszerte is a legkiválóbb művének bizonyult. A darab a szadizmus névadójának feleségét állítja középpontba, s azt a rejtélyt, vajon miért tartott ki hírhedt férje mellett az üldöztetés, a börtön éveiben, s miért hagyta el rögtön, mihelyt az kiszaba- J J dúlt. A darabot a mai napig játsszák a világ különböző színházaiban, sőt olyan világhírű művész is megrendezte, mint Ingmar Bergman. 1989-ben állította színpadra, a stockholmi Királyi Dráma Színház Kisszín- padán, 1992-ben pedig egy TV-változatot is leforgatott belőle. Az előadás eljutott Magyarországra, az Európai Színházak Uniója II. Színházi Fesztiválján 1993. november 6. és 8. között három alkalommal játszották a budapesti Katona József Színházban. 1968-ban az NLT vezetősége úgy döntött, a továbbiakban inkább vígjátékokat szándékoznak játszani, ezért Misimával elváltak útjaik. Az író ismét új társulatot alapított Ge- kidan Roman Gekidzsó (Romantikus Színházi Társulás) néven. Ide is követte őt több hűséges színésze és rendezője. A név Misima romantika iránti elkötelezettségét jelzi. A színház alapításakor ezt írta: „A Romantikus Színház a drámát az irodalom elé helyezi, a színpadszerűséget pedig a dráma elé.” Furcsa, de - Misimát ismerve - nem meglepő, hogy a romantikának elkötelezett színház első premierjén 1968-ban Misimának a világ legkevésbé romantikus alakjáról, Adolf Hitlerről írt darabjával, a Vagatomo Hittorával (Barátom, Hitler) debütált. Ezzel egy időben Misima egy másik nagy léptékű projekten is dolgozott az akkor pár éve - 1967-ben - épült Nemzeti Színházban. Tizenegy évnyi szünet után újra kabuki - drámát írt. A háromfelvonásosra tervezett darabban egy Takizava Bakin (1767-1842) nevű szerzőnek a XIX. század közepe táján írt epikus kalandtörténetét, a Csinszecu jutniharuzukit (A holdíj-látnpás) dolgozta fel. A történet maga egy XII. századi híres japán hős, Minamoto no Tametomo köré 53
