Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Kommentár Misima Jukio A Holttest és a Kincs című drámájához
KOMMENTÁR MISIMA jUKIO A holttest És a Kincs című DRÁMÁJÁHOZ A A Holttest és a Kincs (Sibito to takara) buddhista indíttatású, tanmese jellegű verses dráma. A buddhizmusra és a klasszikus japán művészetre egyaránt jellemző, erősen szimbolizált elemekkel dolgozik. Balcsantár és a holttest - amely életében feltehetőleg Balcsantár kedvese vagy rokona lehetett - az evilági, múlandó elemek szimbóluma. A démonok, az éneklő leány és az anyóka-szellem a túlvilági erők archetípusai, melyek a rájuk jellemző módon avatkoznak bele az evilági létbe. Ezek közül az éneklő leány feltehetőleg az anyagi testet elcsábító, majd később a lelket foglyul ejtő erő, míg az anyóka a rontást hozó, általános boszorkány allegóriája. Szerepük bővebben nincs kifejtve, megjelenésük motiváltságát a mű tanmese jellegűvé tétele adhatja. A mindent uraló túlvilági erő, az abszolút „jó”-t szimbolizáló Buddha végül igazságot szolgáltat. Erős szimbólumszerűsége nyelvhasználatában jelenik meg: csupán három, kijelentő módú mondattal helyreállítja a megbomlott rendet. Misima a klasszikus japán színházi műfaj, a nó-dráma kereteire szabva írta A Holttest és a Kincset, ennek megfelelően a díszlet, a megvilágítás és a zene is szimbólumszerűek. Csupán egy-egy kiragadott, tipikus elem utal az adott helyszínre, érzésvilágra; a dráma a színpadon materializálódó, vizualizálható formájában válik teljessé, ezért feldolgozhatóságában a rendezői munkásság legalább olyan hangsúlyos, mint a mű nyelvi alapjai. Alapvetően hagyományos japán versezet- ben, ún. vaka-formában íródott, ritmikája az eredeti műben a legtöbb helyen ehhez igazodik. A verselés helyenként megtörik az eredeti műben, jellemzően a démonok monológjai alatt. Utalhat ez a démonok által szimbolizált ügyetlenségre és a „rossz”-ra, habár erre nincs szerzői megjegyzés. Nincs továbbá megjegyzés az eszköztárban megjelenő fadobozkára, illetve az elhunyt és Balcsantár kapcsolatára sem. A dráma erkölcsi tanmese jellegéből adódóan azonban feltételezhető, hogy a holttest és Balcsantár bensőséges viszonyban voltak egymással, a dobozka pedig halottakat feltámasztó erővel bír, esetleg a halott gyászszertartásához elengedhetetlen, mágikus erejű tárgyról lehet szó. (A buddhista szertartásokra vonatkozó magyarázatokban csak mint „a buddhista szerzetesek által a szertartások alatt használt bot doboza” szerepel.) A dráma tehát erkölcsi tanmese jellegű, a jó és a rossz párviadalát jeleníti meg, melyben egyértelműen a jó győz és igazságot szolgáltat. Ilyen értelemben a középkori európai moralitásdrámával vonható párhuzamba. (A ford.) 45
