Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Szűcs Balázs Péter: Párhuzamos tanulmányok (Szénási Zoltán Párhuzamosok a végtelenben című kötetéről)
Szűcs BALÁZS PÉTER PÁRHUZAMOS TANULMÁNYOK SZÉNÁSI ZOLTÁN PÁRHUZAMOSOK A VÉGTELENBEN CÍMŰ KÖTETÉRŐL árhuzamosok a végtelenben - a címe alapján akár egy geometriával foglalkozó szakmunka is lehetne Szénási Zoltán tanulmánykötete, mely valójában irodalmi tanulmányokat, esszéket és kritikákat tartalmaz, s négy nagyobb egységből áll. A kötet első fejezetének (Egy ég alatt) írásai olyan kérdéseket vizsgálnak, mint a konzervatív kritika, Radnóti Miklós és Sík Sándor zsidó és katolikus identitása, Pilinszky életműve, Beney Zsuzsa esszéi. A második rész (Vigilia75) a 75 éves Vigilia című folyóirat történetét dolgozza fel, igen alaposan. A harmadik fejezetben („ Párbeszéd egy párbeszédről'’) olyan tanulmányköteteket vizsgál a szerző, melyek a Nyugattal, Kosztolányival, József Attilával, Pilinszkyvel foglalkoznak, s itt kapott helyet egy Bodnár György-kötet ismertetése is. Az utolsó fejezetben (A megértés előestéjén) négy kritikát olvashatunk: Vasadi Péter, Borbély Szilárd, Vörös István és Varga Mátyás könyveiről. Négy kortárs költő könyvéről, akik közül Borbély Szilárd már nincs közöttünk. Róla írja a szerző: „Borbély Szilárd költészete, véleményem szerint, verseinek poétikai tapasztalatán túlmutató értékkel bír” (181.). A rövid tartalmi áttekintésből is kiderülhet, hogy több írásban is felmerül a keresztény irodalom kérdése, elsősorban Pilinszky életműve és a Vigilia című folyóirat kapcsán. A folyóirattal kapcsolatban jegyzi meg a szerző: „A legfontosabb a korszerű keresztény gondolkodásmód, a saját korával párbeszédképes katolikus keresztény szellemiség megteremtése volt. A Vigilia fő profilját azonban az irodalom adta, s adja ma is. Meghatározó az »egyetemes magyar irodalom« részeként tekintett katolikus irodalom hagyományának ápolása, mely mellé a második világháború után - mintegy történelmi feladatként - vállalta a Nyugat folyóirat s mindenekelőtt Babits irodalmi hagyományának ápolását. Sík Sándor szellemi hagyatékának gondozása mellett Rónay György és Pilinszky életművének is fontos recepciós fóruma, de értékőrző szerepe van az irodalmi kánonból kiszoruló, de a keresztény szellemiségű irodalom szempontjából lényeges életművek (például Dsida Jenő és Toldalagi Pál) gondozásában is” (125-126.). A kötet írásai hit és alkotás viszonyán túl olyan kérdéseket vizsgálnak, mint a hagyomány és újítás, vagy a valóság és művészet kapcsolata. Miközben a szerző személyes identitásokról, életművekről vagy egy-egy kötetről értekezik, egyúttal az adott író világlátását és irodalomfelfogását is megjeleníti - jóllehet a tanulmányokból kiderül, Szénási irodalomfelfogásától távol áll a szigorúan vett életrajzi olvasat. Mérsékelt álláspont az övé, melyet visszafogottan képvisel, nyugodt hangon, tárgyilagosan és rokonszenvesen. Pilinszkyvel foglalkozó írásában ez ol94
