Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Polgár Anikó: Kilátás a Kronosz Szálló ablakából (tanulmány)
SARKI FÉNY kerülnek említésre. „Sinulla öli valkoinen huivi harteilla” (’Fehér kendő volt a válladon’) - hangzik például az egyik versben.15 „Ez volt az első hely, amelynél megálltam és elgondolkodtam a te nemével kapcsolatban. Kezdtem remélni, hogy egy nőről van szó - egyszeriben különösen jelentőségteljesnek tűnt, hogy nő legyen” - kommentálja a verssort Huotarinen.16 A Mirjam Polkunen emlékére írt esszéjében Rekola17 nyiltan vall az egyetemi éveinek idejére jellemző homofóbiáról, a szerelmük első időszakát övező félelemről és egy helsinki hotelban megélt kellemetlen emlékű razziáról. „A legszerencsétlenebb az volt, hogy nem lehettem nyílt. Olyan emberek társaságában kellett élni, akiknek a jóváhagyásában nem lehettem biztos. Szerencsére Mirjam könnyebben vette mindezt”18 - vallja Rekola. A nyíltságnak ez a hiánya vezet a burkolt, célzásokkal terhelt, töredezett versnyelvhez, az ellipszisek kedveléséhez: ezzel a lakonikus beszédmóddal kapcsolatban, mely nem mentes az iróniától sem, Liisa Enwald az üres hely retorikájáról beszél, Rekola költészettanát pedig csendpoétikának (hiljaisuuspoetiikka) nevezi.19 BEZÁRVA TÉRBE ÉS IDŐBE A térbeli bezártságból természetes kitörési lehetőséget nyújtanak az ajtók és a kapuk. Ezeket a térképzeteket vetíti rá Rekola az időképzetekre: az idő úgy zár magába, mint egy tér, meg kell találnunk a kivezető kaput. „Az év egy hely, egy város, tizenkét kapu. Átmegyek most az egyiken, ez a második” - olvashatjuk az egyik aforizmában.20 A kapu meglelése ugyanakkor félelmetes is, hiszen az ember nem tud az időben visszafelé haladni, nem biztos, hogy a kapun egyszer kilépő vissza is léphet majd. „Az év már nem lehet egy hely nélküled”21 - írja egy szeretett személy elveszítésére célozva. A kapu átlépése az életkorok változásait is jelenti, ugyanakkor a halált is. Egyik idősíkból nem léphetünk ugyan kötetlenül át a másikba, nem mozoghatunk az időben szabadon, mint a térben, ám átjárási lehetőségként ott az emlékezet és az intuíció. Rekola belelátja az öregbe a fiatalt, a felnőttbe a gyermekkori énjét. Átjárást biztosíthatnak a tárgyak is, hiszen a tárgyakba beleláthatjuk egykori használóikat: ilyen átjárási terep a 15 Rekola: Virran molemmin puo- I I Un. I.m., 1997. 329. □ 16 „Kohta öli ensimmäinen, jóssá pysähdyin ajattelemaan sinün su- kupuolta. Aloin toivoa, että hän olisi nainen - äkkiä tuntui kovin merkitykselliseltä, attä hän olisi nainen.” In Huotarinen: i. m. 73. 17 Rekola, Mirkka: Yhteisiä aikoja. Muistikuvia Mirjam Polkusesta. In uő: Esittävästä todellisuudesta. Esseitd. Tampere, 2007, Sanasto. 57-70. 18 „Onnettominta öli ettei voinut olla avoin. Öli elettävä ihmisten seurassa, jóidén hyväksynnästä ei voinut olla varma. Onneksi Mirjam selvisi tästä paremmin.” Rekola: Yhteisiä aikoja. I. m. 63-64. 19 Enwald, Liisa: Kaikén liikkeessä lepő. Monihahmotteisuus Mirkka Rekolan runoudessa. Helsinki, 1997, SKS. 128. 20 „Vuosi on paikka, kaupunki, kaksitoista porttia. Minä menen nyt yhdestä, joka on toinen.” Rekola: Tuoreessa muistissa kevät. I. m. 123. 21 „Vuosi ei ole paikka ilman si- nua.” Rekola, Mirkka: Virran molemmin puolin. Runot 1954-2004. Helsinki, 2009, WSOY. 649. 85
