Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Daniel Katz: Elmúlt; A róka és a holló (kisprózák, Szaniszló Tibor fordításai)
SARKI FÉNY- Ne menj még - szólt a holló. Értem én a bosszúságod, de ígérem, hogy hamarosan kapsz J | egy akkora nagy sajtot, ami csak a tiéd lesz, de akkorát, amilyenről még álmodni se mernél.- Hol kaphatnék egy olyat? - kérdezte a róka.- Odanézz, már jön is fölfelé - válaszolta a holló, és rámutatott a holdra, hogy a róka ne a tolláit fixírozza, hanem egyenesen azt a nagy sárga, majdnem kerek golyót, mely előbukkant az erdőhatár mögött.- Azt a sajtot? - ámuldozott a róka.- Garantáltan! A sajtok sajtját; ez egy a nagyobbnál is nagyobb, érintetlen csedar - mondta a holló. - Ha ideér a fejünk fölé, bele fog pottyanni egyenest a torkodba. Annyira ki volt éhezve a róka, hogy bármit elhitt volna. A holló csendes szárnysuhogással elrepült, a róka meg odatartotta a nyakát, hosszasan várakozott, hogy a hold odaguruljon. így telt el egy jó hosszú idő. Amikor végre a feje fölé ért, a róka kitátotta a száját. De semmi nem történt. A holló közben visszarepült és a hírekről érdeklődött.- Nem esett ez le - szólt a róka kedveszegetten.- Nem-e? Talán még nem volt elég érett - válaszolta a holló. - Amikor majd teljesen kerek lesz, és teli, akkor fog majd leesni. A róka tovább várt, éhesen ugyan, de bizakodva jó néhány napot, amíg a hold újra ki nem kerekedett. Akkor aztán fülig tátotta a pofáját. De a hold nem akart belepottyanni.- Itt valami bűzlik - mondta a hollónak, amely kíváncsian röpült vissza a helyére. - Egészen kikerekedett már az égen, mégsem hullott le, csupán átvonult az erdőn túli rejtekhelyére.- Neked nyilvánvalóan pechsorozatod van - mondta a holló. - De ne add fel. Jövő éjjel annyira teli lesz, hogy kipukkad. És aztán biztosan lehullik, kiadós nagy darabokban, készen arra, hogy bekaphasd - ígérte a holló. Azon az éjszakán az égbolt felhős volt, így a holdat sem lehetett látni. Amikor aztán a következő éjjel újra előtünedezett, vékonyabb volt ugyan, de továbbra is egy darabban.- Nem értem én ezt - mondta a holló. - Hacsak nem eszi valaki más is ott fent. De legyél csak nyugodt, biztos vagyok benne, hogy neked is jut egy tisztességes darab. Várjál csak türelmesen. A róka ekkor már olyan gyenge volt, hogy esélye sem volt sehová se menni, így maradt a helyén, várt a holdbéli részére. Ott üldögélt, várakozott, és versenyt soványodott a holddal, mígnem az éhségtől elgyengülve felfordult.- Hát ez nem jött össze - eszmélt rá a róka kihunyó tudatával. - Akkor kellett volna támadnom, amikor a legkövérebb volt. Ezután kilehelte a páráját. Reggel a holló mellérepült, és elkezdte tépkedni reggelijét. De a róka túlságosan le volt soványodva, aszott volt és rágós.- Hát ezt elcsesztem - bosszankodott a holló. Akkor kellett volna támadnom, amikor a legkövérebb volt. Szaniszló Tibor fordításai 73
