Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Khashayar Naderehvandi: Kihallgatás (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY Nem tudom, miért mondta, mert Katrin csak legyintett, mintha ilyesmit mondott vol- ) | na: gőzöm sincs, tényleg, sose gondoltam rá, átlagos faszi, azt hiszem. „Az istenért, Anders - folytatta -, ez az én lakásom, te meg idehozod azt az állatot. Nekem valaki elbaszta a gyerekkoromat, ezért van madárfóbiám. És agorafóbiám is van, ezért nem megyek el itthonról. Tudod mit? Most kimegyek a konyhába, és csinálok egy adag gyümölcsturmixot. Mire visszajövök, nem lesz itt a kakas.” A haveromnak igaza volt, gondolom, de én mégis segélykérőn néztem Katrinra. Világos volt, hogy nem akar segíteni, mert Paul-Emile után ő is kiment a konyhába. És éppen ez lényeges pontja a dolognak. Lehet, hogy gyenge magyarázat, de mindenesetre ez az igazság. Katrin és Paul-Emile kimentek a konyhába, én meg az előszobaszekrényhez léptem, és a szekrény ajtajához tapasztottam a fülemet, és hallgatóztam. Semmi hang nem jött. Mintha a kakas nem is létezett volna. Mintha az egész egy kitalált sztori, egy álom lett volna. Amikor résnyire kinyitottam a szekrény ajtaját, halk kaparászást hallottam. A penge jutott eszembe, amelyikről sem Katrin, sem Paul-Emile nem tudott. Mi a francot csináljak, gondoltam. Csaljam ki a dögöt, és vigyem magammal? És a kés, nem tudom, azt hiszem, kicsit* megijedtem. Ezenkívül meg felcseszett Paul-Emile kiselőadása, kurvára primitív volt. Tudja ő nagyon jól, hogy ki vagyok. Megbízhatna bennem. A konyhában felzúgott a turmixgép. Én az előszobatükör elé álltam, elővettem a csokonyakkendőmet, és szépen megkötöttem. Mielőtt kiléptem volna a lakásból, kinyitottam az ablakot, lenéztem - baromira magasan van a tizenkettedik emelet -, és azt hiszem, abban reménykedtem, hogy a kakas magától kirepül. Ennyi a történet. Ezt akartam elmesélni. A többi csak találgatás. Világos, így utólag látom, hogy hülyeség volt kinyitni az ablakot. Lehet, hogy hallgatózás közben véletlenül kinyitottam az előszobaszekrény ajtaját. Akkor viszont kijöhetett a kakas, miután leléptem. Felajzottan, felfegyverkezve. Vagyis mikor Paul-Emile és Katrin bejött a konyhából, a jó ég tudja, mi várta őket, de iszonyatos balhé lehetett. És a kakasnak van esze, nem ugrik ki az ablakon. Azt hiszem. És azt sem felejtette el, hogy Katrin bezárta a szekrénybe. Nem tudom, mi történt. Egyszerűen talán csak annyi, hogy mindenki megkapta, amit megérdemelt. A. Dobos Éva fordítása 11
