Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - Szerzőink
KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN „De a múltkor, mikor a tanyán jártam, hallottam az iszonyatos gaztettekről, mondja és hosszan bámulja Olavot, és az Öregember csóválni kezdi a fejét, ingatja jobbra-balra, és Olav azt gondolja, hogy most el kell innen tűnnie, mi a csudát keres itt a Söntés- ben, máris indul a Kikötőbe, és megkeresi az árus bódéját, és megveszi Ástának a kék gyöngyökkel kirakott csillogó arany karperecét, közben hallja az Öregember mormolá- sát, azt mondja az Öregember, hogy tudja, hogy gyilkossal diskurál a kocsmapultnál, de nem mondja el senkinek, ezt nem, mert ugyan miért akarná halva látni Aslét, eszébe sincs, miért akarná feladni, mondja, nem, nem, nem úgy van az, nem szól ő egy árva szót sem, ha adna neki Olav egy-két bankót, vagy hármat, vagy ha netán fizetne neki egy sört, mondja Nem te voltál, világos, hogy nem te voltál, mondja” Jon Fosse: Olav álma (A. Dobos Éva fordítása)
