Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kutszegi Csaba: Bármit meg mernek tenni (a Vígszínház Danton halála című előadásáról)
KUTSZEGI CSABA BÁRMIT MEG MERNEK TENNI A Vígszínház Danton halála című előadásáról' .Akkor jó a színház, ha az életemről szól. Európában a görögök az ókorban azért találták ki, hogy általa a közösséghez szóljanak, aktuális, napi problémákról (is). A mai Magyarországon nem lehet napi gondokról beszélni anélkül, hogy az ember ne utaljon a politikai megosztottságra, hiszen a kifli sem ugyanúgy görbül, a csók is máshogy csattan a jobb- vagy a baloldalon. Legalábbis a politikusok ezt szeretnék elhitetni az emberekkel, és ebben figyelemre méltó sikereket érnek el. Az ember azért szeret (bármiben) hinni, mert ha hisz, kevesebbet kell gondolkodni. Alföldi Róbert színháza gondolkodtat, már ezért sem lehet kedvence semmilyen politikai pártnak. A Danton halála eleve hatalomról, politikáról szól, színrevitelével Alföldi a mai magyar társadalmi-politikai viszonyokat ábrázolja. Ezt azért kell külön kihangsúlyozni, mert például a mai magyar színházkritikában - mindkét oldalon! - egyre inkább terjedőben van az alkalmi süketség és vakság (nemrég például minimum két neves kritikus sem vette észre a Zsótér Sándor rendezte Meggyeskertben az aktuális „társadalompolitikai üzenetet”, csak hogy elkerülje a szembenézést bizonyos kényelmetlen igazságokkal; de ez egy másik cikk témája lehetne). Alföldi elől viszont nem lehet ügyeskedve kitérni. Legfeljebb azon lehet elvitatkozgatni, hogy Robespierre (László Zsolt játssza kitűnően) politizálása, elvei és nézetei tényleg nagyon hasonlítanak-e az aktuális magyar vezéréihez (vagy csak az látja így, aki így akarja látni), illetve Dantonról (a szintén nagyszerű Stohl András alakítja) valóban mindenkinek a szabad- és szabados elvű mai magyar ellenzék juthat-e jogosan az eszébe, mely ellenzék tétlenkedik, pipogya, rosszul teszi a dolgát, és az utolsó pillanatig vallja (ahogy Stohl-Danton az előadáson többször ordítja): „Nem merik megtenni!” Egy tény viszont arcba vágóan egyértelműnek tetszik: amíg Robespierre-t Danton legyőzése és kivégeztetése köti le, addig csöndben megerősödik Saint-Just. Az előadáson Hevér Gábor Saint-Justként az első felvonás végén hosz- szú, sipító hangon előadott, egyszerre tragikus és nevetséges monológban jelzi, hogy kész a diktátor szerepére, bármikor átveheti a hatalmat. Hevér-Saint-Just mindenkinél undorítóbb, ahogy zsarnoki módon követeli, hogy „a zsarnokság elleni harcban mindenki osztozzon”. A kétségtelen politikai üzenetek és áthallások mellett a vígszínházi Danton halála színháztechnikailag és esztétikailag is figyelemre méltó alkotás. Nem először látunk ilyet, de ezúttal minden szempontból indokoltnak, motiváltnak tetszik, hogy a színészek a színpad mellett bejátsszák az egész nézőteret, az emeleti páholyokban is megjelennek, onnan is vitatkoznak, kiabálnak, ilyenkor kigyullad a teljes nézőtéri világítás. Mi, nézők ekkor „a néppé” válunk, érzésben részesei leszünk a történetnek, átéljük, hogy a politikusok civódásának levét 94 1 Az előadás bemutatóját 2013. október 25-én tartották a Vígszínházban. - A szerk.
