Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Déry Tibor Kiközösítő és Flernádi Gyula Kiáltás és Kiáltás című regényéről(esszé)

ELNYOMÁSOK

ÉS FELSZABADULÁSOK

dy Iván, Sánta Ferenc, Rubin Szilárd, Birkás Endre, Szabó Magda, Kardos G. György regényei, Mészöly Miklósnak Az atléta halála és a Saulus című regénye, Konrád György A látogató című regénye, Kertész Ákos Makrája stb. Olyan jelentős művek, amelyekről manapság kevesen írnak. Ide tartozik Hernádi Gyula Kiáltás és kiáltás című kisregénye, amely több, mint két évtizedig volt az íróasztalfiókban, és amely, mellékesen, leleplezte a Ráko- si-kor iszonyatát. Szóval miről nevezetesek a ’60-as évek? Egy sereg jelentős műről, Ottlik és Wass regényeitől Márai Sándor Erősítőjéig (1975)... Persze ez akkor mondható el, ha a magyar irodalmat nem csak a magyarországi kritika nézőpontjából szemléljük.

Béládi Miklós így kezdi A Hernádi-paradoxon című írását: „Hernádi Gyulát legmélyebben két dolog érdekli: általában a nyelvi kifejezés, a nyelvi normák szétrombolásának módjai és a történelem mozgása s abból is különösképpen az erőszakos cselekmények, háborúk és forradalmak.” Ismerős kép, ha a Jancsó-filmeket nézzük, tudniillik Hernádi volt a Jancsó-filmek forgatókönyvírója negyven éven át (az első Jancsó-filmekből ki is maradt Hernádi neve - túlságosan ciki volt az államnak). A prózaíró Hernádinak nem mindig sikerült megvalósítania a nyelvi normák szétrombolásának és a forradalom és erőszak kultuszos ábrázolásának esztétikailag kifogástalan egységét. Hol az erőszak volt túl absztrakt, hol a nyelvi formák voltak túl műviek, hol mindkettő. A Kiáltás és kiáltásban azonban sikerült tökéletesen egységesítenie a kétféle szempontot. Talán azért, mert nem filozofál túlságosan, talán azért, mert a Rákosi-rendszer minden groteszkségét és borzalmát egy az egyben ábrázolja. Főhőse G..., egy vágóhídi hivatalnok, egy furcsa és kiélt szerzet, beleszeret Máriába, és Mária is viszonozza a kapcsolatot. De titokban találkoznak, Mária ugyanis egy ÁVÓ-s tiszt szeretője. Az ÁVÓ-s tiszt hamarosan tudomást szerez a kapcsolatukról, és Máriától megköveteli, hogy szakítson G-vel. G-nek viszont Mária az első igazi szerelme, és minden áron magának követeli. A tisztnek nem marad más választása, minthogy a pribékjeivel rettenetesen megveri, és a bolondok házába csukatja a megtört és tehetetlen G-t. Itt a vége, fuss el véle.

A személyi kultuszos - „diktatúrás” - könyveket lassan belepi a por. A hatvanas és hetvenes években, még a nyolcvanasokban is izgalmasak voltak, mert onnan merítették a témáikat, ahol tilos volt közlekedni - mintha akkoriban nem is létezett volna a diktatúra, holott ez volt az első számú kérdés, és adott időszakokban még a szerelembe is beleszólt. De a diktatúrának 1989-ben vége szakadt, és az 1990-ben születettek is huszonnégy évesek ma már. Szóval ma már a diktatúra sokuk számára a történelemkönyvek lapjaira tartozik. A diktatúráról szóló igazi könyvek tulajdonképpen elsősorban nem a diktatúráról szólnak, csak a diktatúra levegője lengi be azokat. Tulajdonképpen a Kiáltás és kiáltás is a szerelemről szól, méghozzá a mindent betöltő szerelemről. És olyan intenzitással, ami csak a nagy művekre jellemző. Van egy feszes történet, de olyan „átlagos” - az ember szerelmes lesz valakibe, nem valami nagy ügy. Aztán az illető vagy viszonozza ezt, vagy nem. Mondjuk, viszonozza, mert a Kiáltás és kiáltás is erről szól. Az érintett ÁVH-s (ÁVO) tiszteknek mindez fölöttébb ciki. Egy ÁVH-s tisztet nem lehet csak úgy megsérteni, pláne nem a szeretőjébe belezúgni.

Tehát a végkifejlet drámai, hogyan is lehetett volna ez másképpen éppen az ötvenes évek derekán. Szóval van egy feszes történet, és az író tartja magát a történethez, legfeljebb finoman jelez, amúgy diszkréten, nehogy az ember azt higgye, hogy Amerikában játszódnak az események. A történetet elmondja,

86