Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Déry Tibor Kiközösítő és Flernádi Gyula Kiáltás és Kiáltás című regényéről(esszé)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK perbe fogásának jeleneteit Déry - jó adag iróniával - a Rajk-per áldozatainak, kicsikart vallomásainak nyelvén mondja el. De tévedés lenne arra a következtetésre jutni, hogy az Ambrus-történet Rákosi-paródia. Először is nem paródia, egyáltalán nem Rákosi- vagy Kádár-paródia, még ha a díszletek olykor kísértetiesen hasonlítanak is a kommunizmus bűneihez. Itt azonban általában a diktatúráról van szó, arról, hogy a IV. századi vagy XX. századi diktatúra közös nevezője lényegében az elnyomás, a manipuláció, az igazságnak csak az egyik fele, függetlenül attól, hogy milyen ideológia nevében gyakorolják is azt. Az igazságnak a másik feléről hallgatni tanácsos. A kommunizmus vagy a vallás, tulajdonképpen egyre megy, Ambrus Rákosi is, meg Kádár is, meg egyik sem - Ambrus az Ambrus, történelmi személy és szent, és a diktatúra más szintjén áll, mint Rákosi vagy Kádár. A modern demokratikus modellről még halvány sejtelme sem volt a IV. századi emberiségnek. Igaz, a diktatúráról annál nagyobb tapasztalattal rendelkeztek az ókori „örökéle- tűek”. Persze a Rajk-per áldozatainak említése nem véletlen, mert megmutatja a diktatúra időfelettiségét, és erre Déry nagy hangsúlyt fektet. És ezzel eljutunk a következő fontos kérdéshez: nyelv és filozófia kapcsolatához. Mondhatni a nyelv filozófiába ágyazottsága nélkül az egész „kiközösítő” már rég el lenne felejtve, vagy pedig olyan bestsellerré lenne nyilvánítva, mint az Aranykoporsó vagy Passuth regényei. Vegyünk például néhány mondatot a regényből: „Fe-fe-felhevültünk s felizzottunk, s indulatunkban meggondolatlan szikrákat csapkodtunk egymás arcába és szakállába. Engedményezzünk magunknak időt a lehűlésre és lehiggadásra. Az Anyaszentegy- ház sziklája nem fog meginogni, ha én és Secundianus bajtársam még egy ideig vélt eretnekségben rohadunk, vagy ha a tiszteletre méltó jelenlevők, vagy legalábbis többségük egy ideig még tévedésben lesz igaz szándékaink felől.” A „vélt eretnekség” és a „rohadunk” egymást megkérdőjelező szavak. Az „indulatunkban szikrákat hányunk egymás arcába és szakállába” a pártfogalmi nyelv összes komédiáját tartalmazó nonszensz lelemény, amely mosolyt csal az arcunkra, akár akarjuk, akár nem. A történelmi regényektől ennélfogva alaposan eltér A kiközösítő. A hagyományos történelmi regényeknek ugyanis a stílusa alárendelődik a mondanivalónak, s minél jobban alárendelődik, annál sikeresebb lesz a regény. Ez az Abafitól vagy az Erdély aranykorától a Zord időig vagy Móricz történelmi regényciklusáig egyaránt érvényes. A történelmi regény stílusa egyirányú. Déry esetében ez az egyirányúság megszűnik, minden történelemre vonatkozó mondatából egy másik mondat keletkezik, noha ez nincs kimondva, de erősen sejtetve van. Ez a lebegés két mondat között (például „vélt eretnekségben rohadunk”, halott, de örök életűnek kell nevezni) teremti meg a regénynek, mint egésznek a struktúráját. A hagyományos történelmi regény ismeretében meglehetős zavart okoz ez az új, tulajdonképpen Déry által az olvasóra kényszerített struktúra, amely radikálisan szakít a hagyományos történelmi regény struktúrájával. Vagyis egy pillanatra zárójelbe kell tennünk az összes történelmi regényt, hogy élvezhessük Déry nagy-nagy szellemi fölénnyel és persze szkepszissel megírt történelem- és vallásfilozófiai esszéjét. Ugyanis a történelem csak álca, és a történelmi regény mögött legalább ugyanolyan mértékben esszét gyanítunk. A harmadik elem a csoda, és mivel a kereszténység államvallássá nyilvánítása idején történnek az események, a csoda sem idegen a regénytől. Ott van például az angyal, aki „vízszintesen elnyúlva a levegőben” helyes (vagy éppen nem helyes) dolgokat súg a püs84
