Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK- Egy évet gondoltam, amíg összejön a pénz - mondta apám.- S ottEion? - kérdezte Pataki József kőművesmester. - Otthon?- Valami Kara nevű ember költözött a házukba. Pataki József keze a szeme felé mozdult, de félúton megállt.- Minden éjjel a házzal álmodom, meg amint munkába indulok, a bicikli kormányához fogom a hosszú simítót, visszanézek, a gang alatt ott áll Bözsi. Ki jött még el?- Valkán, Csekes István.- A Bikli Csekes?- A Fekete... Varga József visszajött... Nagy Jánosék is...- Én ugyan hova mehetnék, Sándor... Más házába?! Prágában szombat délig dolgoztak, aztán a munkásszállón rendbe tették magukat. Apám a Wilson pályaudvar postahivatalában feladta a pénzt, majd a restiben leült egy ablakhoz közeli asztalhoz, sörözött. Szerette nézni a pályaudvart, a nyüzsgő tömeget. A pincér éppen letette a második korsó sört az asztalra, amikor egy ismerős hosszú, barna bőrkabát takarta el a kilátást. Apám megkocogtatta az ablaküveget, s amint a barna bőrkabát megfordult, ott állt előtte Sebők Ignác zsidó kereskedő, akit huzamosabb ideig a ház alatti pincében bújtattak, s aki miatt a papa nyilas lett, mert különben agyonlőtték volna. Sebőköt elvitték, halálhíre járta, most pedig úgy állt ott a szürkés ablak mögött, mintha egy másik világból nézne befelé. Néhány percre eltűnt a tömegben, majd leült apám mellé.- Ilyen ez a világ, Sándor, egyszer itt vagyunk, máskor meg máshol. A múltkor, talán tavaly lehetett, jártam a várost, ahogy szoktam, s egyszer csak találkoztam a Rennerrel. Azt mondja nekem a Renner: te Sebők, tudói te még kereskedni? Azt nem lehet elfelejteni, Renner úr, mondom én a Rennernek, főleg, ha van mivel. Akkor is lehet, ha nincs mivel, csak akkor nagyobb a ráfizetés. No mert, mondta a Renner, órákkal kellene kereskedni, adni-venni, venni-adni. Nem vagyok én házaló zsidó, mondtam a Rennernek. Akkor a Renner levette a fekete kalapját, én pedig tudtam, hogy be akar csapni. Van egy kis bolt, fölötte meg egy kis lakás, konyhácska, nappalicska, szobácska, mondta a Renner. Az ostrom alatt járkálódtam a városban, és találkoztam sok halott katonával, karórással, zsebórással, mindenféle népséggel. Kettő bőrönd van az állomási megőrzőben, el kell vinni a kis boltba, és be lehet költözni a kis lakásba. Miért akarna maga nekem jót, Renner úr, kérdeztem, de az üzlet érdekelt. A nyereségből húsz százalék a tied, Sebők, abból el lesztek a Tikével, ha él. Él? Berendeztem a kis boltot, berendeztem a kis lakást, kereskedünk a Tikével, megvagyunk. Te Sándor, tudói te még kártyázni, azt a ferblit?- Nem játszom, Sebők úr - mondta apám -, hazaküldöm a pénzt az asszonynak.- Adok kicsi kezdő tőkét. Öt, vagy inkább háromszáz koronát. Nagy pénz az manapság, Sándor. Ha nyerői, akkor osztozunk, ha vesztöl, az az én veszteségem, majd ledolgozod. A Svoboda nevű gyár-vezérigazgató meg a Hlinka nevű széntelepes, ők a játszók. Akkor ma délután négykor, Sándor, tudod, szombaton én azt se tudhatom, hogy játszotok, de a Svoboda nevű zsidó meg a Hlinka nevű zsidó se tudhatja, hogy játszanak. Ők mintha nem is játszanának, csak ott lesznek, mormolják a szent szövegeket, te meg nyerői, Sándor. Kifizeted a sörömet? Jó ember vagy, Sándor. Aztán majd elszámolunk, Sándor. 26
