Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ardamica Zorán: Válság(ok) termékeny amőbája (Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című kötetéről)

lásokat pontatlan dolog. A tárgyalt eljárások (sorolnám a Németh által jórészt került szakirodalmi megfelelőket: intralingvális fordítás, adaptálás, pszeudofordítás, rejtett fordítás, stílus-transzformációk, integráció mint áthasonlító individualizáció) egyike sem posztmodern találmány. Évszázadokkal (sőt korábban) is bevett, ám korszakonként változó súllyal latba eső jelenségek ezek. Emellett persze szinte már technikai kérdés, hogy minden „posztmodern műfordító” olyan transzlatológiai eljárásokat is kénytelen alkalmazni,32 amelyek úgymond alapvetőek, a nyelvi rendszer kényszeríti ki őket (például a kötelező átváltási műveletek)33 tekintet nélkül bármiféle izmusra, alkotói attitűdre, művészi meggyőződésre stb. - hiszen ezek elkerülhetetlenek, a tanszláció alapfeltételeként jelennek meg. És ezek alkalmazása alapján, ha függetlenek is a posztmoderntől,34 még nem utasítjuk ki alkalmazójukat a posztmodernből. Tehát fordítva, posztmodernnek sem tekinthető valaki és valamely eljárása csak azért, mert a posztmodernre ez az eljárás szintúgy jellemző lehet. (Ahogyan a romantikus beszédmód sem csupán a romantika kunszthistóriai periódusának, egyetlen korstílusnak sajátja, hanem azt eszményként megelőzte és túlélte.) Az más kérdés - innentől pedig már egy korrektebb terminológia mellett (például a posztmodernben divatos, elterjedt, jellegzetes műfordítói eljárások) elfogadhatók és érdekesek a szerző érvei és elemzései -, hogy ezek a módszerek felelnek meg leginkább azoknak az alkotói attitűdöknek, amelyekre tekintettel a posztmodernbe kategorizálható egy-egy szerző némely vagy legtöbb szövege.

Nem lehetünk biztosak abban, hogy érdemes a poszt- modernt külön izmusként, irányzatként kezelni, hiszen- és ezt Németh maradéktalanul bebizonyította! - mind szinkron, mind pedig diakron szempontból lehetetlen egynemű közegként értelmezni. Stílusként (a szó szokványos értelmében) pedig heterogenitása és eklektikája okán biztosan nem lehet. Hogy - „határozott talán’-ként- olyan alternatívát kínáljak, amelyben a beszédmódok pluralitása fenntartható és nem válik el az ideológiai / bölcseleti horizonttól:

Figyelemben tartva a terminológia minduntalan kiújuló bizonytalanságát, olyan tág értelemben vett35 kul32 Ezeket a szerző nem említi, bizonyára mert nem ezekben (ezekben sem) gyökerezik a posztmodernség.

33 Bővebben lásd Klaudy Kinga: Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest, 1999, Scholastika.

M Vagyis fokozottan nem a posztmodern jellemzői.

35 Tehát nemcsak művészeti / művészi, hanem tudományos, filozófiai, antropológiai stb. értelemben kulturális.