Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - Ferenčuhová, Mária: French Window; A gyerekek mindig a szünidőre várnak; m.z.; városterv 1; városterv 2; városterv 3 (próza) (versek, Merva Attila fordítása)
VAROSTERV 1 nem győzheti meg az arcát a magánbarlangba zárt szél fontosságáról, ahol az lezárhatja irányát, képtelen feldolgozni az utca üvöltő tekinteteit, hangos hallóval ránevetni az idegen nőre, s a kezéből kiszakítani az ajándék esernyőt, nem bírja magas könyvtárakban megszólaltatni a légzését, sem a kék üveg visszfényében emelkedni a térben. és nem akar elmenni sem, mivel: fel csak felfelé mehet (hassal) és le csak lefelé (fejjel), köztes az Erős, a Savanyú, a Keserű, köztes az oda-vissza úszkálás a súlytalanságban. VÁROSTERV 2 gondolom nem futnak feleslegesen e hídon át? ha itt is győz a fád kérlelhetetlenség, a mozdulat értelmét veszti, és felváltja őt a tartózkodás. tisztára egységesek: a csillag grafikonja mentén rohannak, állandó azonos pályán: mindig ugyanúgy, mindig előre. és a híd önmaga képébe fordul, éles szögeken verik szét homlokuk: azonos ritmusban, ahogy a metró zúgása, amely már rég átlós pályára állt. VÁROSTERV 3 a hang elhajolt a visszhangja elől. megjelent egy másik kép: frissen látható, a színek nem változtak, s az előző énemet sem cserélték fel a maiak, és ennek ellenére más az időrendezés: más álmok, 77
