Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - Markó Béla: Átjárás; Ugyanúgy; Születésnapi mondat Annának (versek)
Markó Béla ÁTJÁRÁS Egy hozzám képest változatlan testet meddig lehet vajon kitölteni ismét, ha álombéli szörnyei elhagyják reggel, és feldúlva reszket, akár a bevetetlen ágy maga a függönyön áthulló tarka fényben, s nem rólam szól, mégis magamra értem, mintha sodorna és lerántana ez az állandó lüktetés, pedig csakis a test ingázik, érkezik s eltávozik, majd visszajön, miközben azt sem tudom, vajon kettőnk közül végül ki kárhozik vagy üdvözül, s nem egymást látjuk-e már a tükörben? UGYANÚGY Mint kint a kert, mindig csak körbe-körbe forgók, s már folyton ismétlem magam, ahány dió-, meggy- s cseresznyefa van, ugyanolyan gyümölcsöt szór a földre, s megint ugyanúgy kelleti magát, míg én reménykedem, hogy hátha mégsem az jön megint, amit már végigéltem, és nem kell helyben járnom, mint a fák, amelyek körbelengetik naponta, reggel kibontva, este visszavonva árnyékukat, akár egy tépett zászlót, 72
