Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - ELSÜLLYEDT MAGYAR DRÁMÁK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák II. Bizonytalanság, bujdosás, magány (tanulmány)
ELSÜLLYEDT DRÁMÁK bek között Gertrude Steinnel példálódzik (Lehmann 2007, 56). A posztdramatikus szövegek esetében azok statikusságára hivatkozik, ezek színrevitelénél a drámai szerkesztésmódot felváltó struktúrákat elemzi. Egy ilyen struktúra szerinte a statikus, erősen nyelvbe zárt szövegek színpadi költeményként való kezelése: ide sorolja a tájkép-dráma esetét is. Gertrud Stein játékait és a pásztoréi kapcsolatát ugyan problematikusnak mondja, és inkább színpadi költeményként vizsgálja Stein szövegeit, amelyeket olyan jelzőkkel illet, mint: „statikus”, „lírai”, „atmoszferikus”. Kiemeli a cselekmény hiányát, a szereplők megismerhetetlenségét, az üresen telő időt, az egy helyben toporgást, a steini continuous present (folyamatos jelen) fogalmát (Lehmann 2007, 70-71). Mindez azonban a Comoediáról is elmondható. Noha a drámaiság a sok statikus rész ellenére is jelen van, és egyáltalán nem mondhatnánkjátszhatatlannak (mint a Lehmann említette [Gertrude Stein-] szövegeket azok keletkezésének idejében). A drámai szituációk annyira egyszerűek és naivak (hogy ne mondjuk gyermetegnek), hogy a statikusság, ami körülveszi őket, sokkal érdekesebbnek bizonyul. A Comoediá a tájkép-drámával nemcsak a statikussága, a természet folyamatos jelenléte és a pasztorálműfaj átalakulása miatt rokonítható, de szinte minden eddig elemzett vonása: a tér és idő kezelése, az erős nyelvisége, retorikussága, a szereplők magányának okán is. Lehmann a wilsoni színházban találja meg Stein és Müller drámáinak érvényes olvasatát. Wilson időkezelését, a lassított- ságot, a slow motion alkalmazását Stein present continuous^ból vezeti le, aminek következtében a térben magányosan bo- lyongó-toporgó, megismerhetetlen figurák gesztikus szobrokká válnak (Lehmann 2007, 218). Wilsont a „manierista tra- díció"-\ú hozza kapcsolatba (Lehmann 2007, 96). Wilsonnál mind az előadás vizuális (mitikus képek dramaturgiája), mind auditív szegmense (a beszéd aktusa, hangok, zajok, zene stb. - Wilson ezt audio landscape-nek nevezi) hangsúlyos, de úgy, hogy a kettő egymástól differenciáltan működik: Lehmann állítása szerint Wilson színházi ideálja a némafilm és a rádiójáték egyesítése: „Színház = némafilm + rádiójáték” (Lehmann 2007, 178). Természetesen nem egy epigon-elődás létrehozása a cél, ugyanakkor a felsorolt metódusok inspirálóak lehetnek a szöveg színpadi megfogalmazásának esetében. Tér, idő, nyelv: ez a három elem adja az olvasat pilléreit. IRODALOM Balassi Bálint összes müvei. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. Di Francesco, Amadeo 1976: Balassi Bálint költészetének manierista vonásai. ItK, 5-6. sz. Di Francesco, Amadeo 1979: A pásztorjáték szerepe Balassi Bálint költői fejlődésében. Budapest, Akadémiai Kiadó Di Francesco, Amadeo 2005: Az echos vers Balassinál és Gyöngyösinél. Kalligram, nov.-dec. Fuchs, Elinor 1996: The Death of Character: Perspectives on Theater after Modernism. Indiana University Press Lehmann, Hans-Thies 2007: Postdramatické divadlo. Bratislava, Divadelný ústav Romhányi László 1977: Szép magyar komédiák. Színház, 10. sz. Waldapfel József 1938: Balassi, Credulus és az olasz irodalom. Budapest, Pallas
