Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Garajszki Margit: Pozsonyi Vénusz (a pozsonyi Aréna Színház Vénusz nercben című előadásáról)

meghúzódó mélyen filozofikus jelentést, a szövegben egyértelműen fellelhető nyelvi humor pedig csak esetenként tud érvényre jutni, mivel a csattanó csak halkan vagy hadarva csattan.

Amint azt már fentebb jeleztem, az előadás során többször is érvényesül a színház a színházban elv, már csak azért is, mert a színjáték tulajdonképpen egy másik színjáték bemutatását ábrázolja. Az íves-darab egy színházban, illetve próbateremben játszódik, ahol a rendező meghallgatást tart. A nézők nemcsak egy meghallgatás tanúi, hanem egy komplett próbafolyamaté, hiszen Thomas és Vanda a szemük előtt találja ki, hogy az egyes jelenetek hogyan is nézhetnének ki a színpadon, és vannak részek, amelyeket újrajátszanak, egymást kritizálva, kommentálva játék közben. Elidegenítő elemként hat, hogy a két szereplő folyton ki-belépeget a szerepekbe, hiszen ez megakadályozza, hogy a néző azonosulni tudjon bármelyik szerepükkel is, illetve hogy beleélje magát az adott történésbe. A szerepjátékok során a civil és a színészi én közötti határ egyre inkább elmosódik, amit felfoghatunk annak illusztrációjaként is, hogy egy-egy próbafolyamat során a színész hogyan azonosul a darabbeli szerepével. Thomas több esetben is interpretálja az általa írt adaptáció egyes részeit, értelmezési lehetőséget nyújtva nemcsak Vandának, hanem a közönségnek is. A színházi szakzsargon mellett feltűnnek olyan közhelyek is, mint a szereposztó dívány, a butuska színésznő és az őrjöngő rendező kettőse, amit a közönségnek címzett kiszólások fűszereznek. A színház a színházban elv megvalósulásaként Vanda díszletmozÍZLÉSEK ÉS POFONOK

gató és világítástechnikusként is működik, Thomas pedig hangmérnökként maga kezeli a színpadon található magnót, hogy komolyzenét szólaltasson meg.

A színészeknek legtöbbször sikerül elkerülni, hogy nevetségessé váljanak a szexuális jelenetek, az Eszenyi-féle rendezés nem akarja sokkolni a nézőket, a szexualitást ízlésesen jeleníti meg, szégyenérzet nélkül és végtelen természetességgel mutatja be a legkülönfélébb vágyakat, csak éppen az erotika hiányzik az előadásból. Külsőségeiben, különösen a jelmezek és a színpadi kellékek miatt úgy tűnhetne, hogy a darab tele van fülledt erotikával, márpedig pont ez hiányzik belőle, aminek egyik oka, hogy nem igazán sikerült megteremteni az intimitást a színpadon. Ezt a kétszemélyes kamaradarabot nagyszínpadon játszani merész vállalkozás, mert képtelenek betölteni az egész játékteret, hisz a két szereplő szexuális játszadozásai során az udvarlástól egészen a szexuális játékokig, bár széles skálán mozogva, mégis állandóan egymást keresi a színpadon. A Katarína Holková díszlettervező tervezte ötletes megoldásokat felsorakoztató színpadkép próbálja orvosolni a problémát, hiszen a mozgatható díszletek által tagolja az Aréna Színház egyébként is elég széles színpadát, és több, kisebb méretű, behatárolt játékteret alakít ki. A díszletek és az Eszenyi Enikő által jegyzett jelmezek meghatározó színei a fekete, a fehér és a bordó, amelyek az erotikus hangulat megteremtését hivatottak elősegíteni. Mindezek ellenére Maštalír és Mórová között nem szikrázik a levegő. A villámlást és az égdörgést végül csak fény- és hangeffektekkel sikerül elérni.

95