Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - Ardamica Zorán: a pultoslányban; tétova; ...áké lett a nyelv; Ez. Ne...; rég a jövőben; Jáger Jóska kesergője (versek)

„...áké lett a nyelv" (Esterházy Péter)

...áké lett a nyelv. De nem bírtak vele,

elcsorgott a réseken. Viszont nem önállósította

magát teljesen. Nálunk legalábbis. Csak

hol ide kerül, hol oda. Ha épp látod, akkor másnál van.

Úgy látszik azonban: a nyelv a mindenkori hatalomé lett. „...náluk volt a szó, nem nálam.”

„Azt az ember mindig tudja, ha övé a hatalom.”

Azt az ember mindig tudja, ha nála van a nyelv.

Azt meg pláne, ha nincs nála.

Utóbbit max nem képes elmondani (mivel is mondaná?). Hiába látszik úgy, hogy éppen birtokolja a nyelvet a hatalom. Francokat! - szólhatnánk

általa, ha a nyelv nálunk lenne. De nincs.

Legalábbis egészen. Hatalom meg oszt’ végképp.

Hatalom megoszt. Vég. Képtelenség, mennyire nem tudnak ezek mit kezdeni

a nyelvvel. Még a szavakkal csak-csak elszenvedgetnek, a lexikával úgy-ahogy.

De már se toldalékolni, se mondatba helyezni. Szabatosba. Se jelentést... Fel fog lázadni a nyelv.

Próbálták múltkor sétáltatni kicsikét. Friss levegő, mozgás, dicsekvési lehetőség, hogy az övék. A járókelők viszont rájuk se hederítettek.

Ők pedig nem értették, mit takar a nem hederíteni.

Ha ez egy társadalmi tér, azaz szöveg, akkor már azért sem működhet nekik, senkinek, mert a nyelv potenciálja kihasználatlan. Magyarán: lófaszt szöveg (discours) ez a társadalmi tér.

... Á K É LETT A NYELV