Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Veres István: „De ha nem teázunk, az sem baj” (esszé)
vagy hogyan szeretnénk megbaszva lenni. Hogy sokkal szívesebben vetítünk és találjuk ki mi magunk, milyen a párunk, ahelyett, hogy ténylegesen mernénk bátrak lenni és megismerni őt. Mert baszottul félünk elfogadni és elfogadva lenni, pedig annál békésebb érzés kevés van a földön” - állapítja meg xLady. Szintén Millerrel rokonítja a fentihez hasonló nagy igazságok megfogalmazásának igénye. Viszont xLady elsősorban a párkapcsolathoz köthető, saját igényei szerint készült erkölcsi igazságokat gyárt olvasóinak köznapi használatára, és tapasztalataiból nem fabrikál ontológiai-misztikus kinyilatkoztatásokat, mint Miller: „Hogy a világ fenekét a nemi közösülés tartja helyben, azt a magam keserves tapasztalatán tanultam meg. A baszás színvalósága, a picsa színvalósága, úgy látszik, tartalmaz olyan felderítetlen elemeket, amelyek veszélyesebbek a nitroglicerinnél” - szögezi le a tőle megszokott nagyképűséggel az amerikai író az eredetileg 1964-ben megjelent Baktérítőben (Bartos Tibor fordítása). KISMAMABLOGOT INDÍTOK. VAGY NEM. Az már az eddigiek alapján is egyértelmű, hogy a szerző egyik nem titkolt célja olvasóinak sokkolása. A regény egyik utolsó fejezetében viszont xLady egy végső sokkG1CCS- ÉS TRASH KULTÚRA hatással készül. Hirtelen előrukkol azzal a ténnyel, hogy származását tekintve cigány. „Cigány vagyok. Száz százalékosan, gyárilag, és visszavonhatatlanul” - jelenti ki, abban bízva, hogy miután sokan megkedvelték, belátják, hogy a rassz nem számít. „Sokat gondolkoztam rajta, mit szólnának hozzá, ha megtudnák, hogy xLady zsidó, kerekesszékes, cigány, vagy éppen néma. Mit szólna ahhoz egy szélsőjobbos radikális férfi, ha megtudná, hogy két hónapig egy cigány pinára rejszolt esténként? És mit szólna egy radikális beállítottságú, harmincas emancipunci, aki cigánnyal szóba nem állna az utcán, hogy a blog, amit két hónapja szeret és olvas, egy cigány nő gondolatait tükrözi?” - sorolja az indítékokat. Szerinte egyébként a cigány társadalom is felzúgna: „...hogy vajon ki lehet ez az erkölcstelen, szégyentelen kurva, aki szégyent hoz ránk? Még akkor is, ha előtte ők is szívesen olvastak.” Aztán jön a szokásos visszakozás és mentegetőzés, némi öniróniával: „Sokkal inkább szeretnék egy kicsit az anyaság mögé bújva megfeledkezni a business- liferól, meg a nagyon menő trendiségről, és hogy bárcsak már a kisbabámat tutuj- gathatnám, életem kanjával az oldalamon. Nem tudom, még meddig írok, a blog és a postafiók március végéig marad, aztán lehet, kismamablogot indítok. Vagy nem.” 17