Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Hercsel Adél: Strigulairodalom (esszé)
szexet a pornószínésznők, milyen előkészületek kellenek az anális szexhez, és mik a női orgazmus biztos jelei. Az elismert matematikus-pszichológus lánya, Mérő Vera Pornográcia című, 2012-es művében a nőknek szóló pornófilmekről és a nők pornófogyasztási szokásairól írt alapos, tudományos, nagyon izgalmas harmadik vonalas feminista értekezést. Az igazán nagy tényfeltárásra és a témakör legnagyobb robbanására azonban idén május végéig kellett várnunk, amikor végre az Ulpius Ház jóvoltából megjelent Szepesi Nikolett, egykori válogatott úszóbajnokunk Én, a szexmániás című botránykönyve. Niki műve igazi strigulairodalom, ami lerántja a mackókat, a fürdőköpenyeket és a fecskéket a magyar férfi sportolótársadalom tagjairól, elsősorban a magyar úszó-, vízilabda- és evezős sport ismert figuráiról. Niki szépen kicsavarja és pedánsan kiteregeti a sportkosztümöket a nagy nyilvánosság elé: leginkább a sajátját, amikor egy barcelonai nyaralás leírásába ágyazva elmeséli dicsőséges hódításainak és sportolói pályafutásának történetét. A 26 éves sokszoros magyar bajnok, Európa-bajnoki bronzérmes úszónő meglehetősen nyers stílusban, amolyan „sportolósan”, vagyis kifejezetten sután írja le izgalmas életének históriáját, amiben a legfőbb szervezőerő a redundancia, amivel nyilván az a célja, hogy a magyar olvasóközönség jól megjegyezze: a férfiakhoz hasonlóan minden nőnek joga van elélvezni. A könyvből persze az is kiderül, hogy eljött a Nikihez hasonló dögös, a bulikért és a kidolgozott férfitestekért rajongó fiatal hölgyek ideje: szégyenkezés helyett ideje büszkének lenni arra, hogy következmények nélkül bármikor megkaphatják bármelyik kiszemelt férfit. Mindemellett az írásmű nagy tanulsága az is, hogy az élsport világa rettenetesen képmutató, és rajongva szeretett férfi sportolóinknak vagy kicsi a szerszáma és/vagy rosszak az ágyban, és/ vagy agyba-főbe csalják a feleségüket, barátnőjüket, miközben hűségről és családi békéről nyilatkoznak a képernyőnek, és/ vagy rettenetesen ostobák, és nem lehet velük semmiről sem beszélgetni. És ha mindez még mindig nem lenne elég, Niki azt is elárulja, hogy az élsport túlontúl spártai és kegyetlen világa egy életre tönkreteszi azokat a gyerekeket, akik ebben az értelmetlen szigorban cseperednek fel. A sok szemét, elnyomó férfi közt kiemelt szerepet kap Niki edzője, a Cár, aki brutális, lélektelen állatként jelenik meg a könyvben: a szerző leginkább őt teszi felelőssé azért, hogy nem lehetett az a világklasszikus sportoló, aki szorgalmánál és képességeinél fogva lehetett volna. Szintén a Cár felelős azért, hogy neki és úszótársnőinek kamaszként perverz gyúrók és sportmunkatársak fajtalankodásától kellett éveken át kiszolgáltatottan szenvedniük. Niki pedig a bulizással és a skalpvadászattal lázadt a szigorú sportolóélet és a megaláztatások ellen: a könyvben kiválóan megvigasztalja magát azzal, hogy ha olimpiát és világversenyeket nem is, de aktív úszó évei alatt rengeteg magyar alfahímet nyert, akik nemcsak szépek, gazdagok, hanem híresek is. Mint maga Szepesi Niki a könyv májusi megjelenése és 20 ezer példány néhány hét alatt történt eladása óta. Szóval az Én, a szexmániás nagy tanulsága, hogy Niki végigcsinálta helyettünk, amiről mi csak álmodozunk, mert bennünket, mezei prűd olvasókat gyávaságunk és konzervatív neveltetésünk megakadályoz abban, hogy elinduljunk és fölényesen győzedelmeskedjünk az orgazmusolimpián.
