Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Hercsel Adél: Strigulairodalom (esszé)
GICCS- ÉS TRASH KUI.TÜRA ^ HERCSEL ADÉL Strigulái rodalom (Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás) .Amikor a kritikus-újságíró annak a megtisztelő felkérésnek próbál eleget tenni, hogy írjon valami „ütőset” a szex-trash- giccs szentháromság és az irodalom kapcsolatáról, akkor a jól bevált módszert alkalmazva, a témával kapcsolatos szakirodalomhoz fordul. A neten böngészve, a Kis- kegyed Utazások Pajzánföldön, avagy erotikus irodalom című cikkében többek között azzal a fundamentális információval találkozik, hogy a szexualitás méltatlanul szűk helyet foglal el a mindenkori írói világokban. De a Kiskegyed szerzői megvigasztalnak: „A pajzán irodalom jelenléte egyidős az emberiség szexuális öntudatra ébredésével. Egyes szerzők a rendszer ellen, mások a vallási korlátozás és az álszemérem ellen emeltek tollat. Sokan a szabadságot látták bennük, mások a lázadást és a polgárpuk- kasztást - azonban ezen művek irodalmi értéke megkérdőjelezhetetlen.” Az erotikus irodalom legnagyobb alkotóit és műveit már a magángyűjteményemből próbálom összegyűjteni. Ezen a lapon kell megemlítenem a nagy erotomán-szadista szakértő, Sade marki életművét, amiben olyan zseniálisan erkölcstelen műveket találhatunk, mint a Szodoma százhúsz napja, a Justine, avagy az erény meghurcoltatása vagy a Filozófia a budoárban című mű. „A szeretkezés nem különösebben érdekes foglalatosság, mivel vég nélkül ismételhető” - kezdődik az Übü király világhírű szerzőjének, Alfred Jarry- nak (furcsa módon) kevésbé ismert műve, a Szuperhím című szexregény, amely mindenekelőtt azt a hitvallást közvetíti, hogy a hitvesi ágy soha nem láthat olyan gyönyört, mint a csűrbeli. A francia ínyenc csapatból méltatlanul hagynánk ki az erotikus irodalom csúcsteljesítményét, Apollinaire elképesztően trágár, obszcén és kegyetlen Tizenegyezer vesszőjét. Az angol irodalom is kitermelte a maga nagy erotikus klasszikusait, például H. D. Lawrence Lady Chatterley szeretője című művét, ami sokaknak az HBO-n vagy a BBC-n vetített szoft erotikus pornósorozatból lehet ismerős. Az angolszász pornókultúra a nagy elődökhöz méltóan az utóbbi években reneszánszát éli, elég csak E. L. James kortárs brit írónő világhódító trilógiájára, a Szürke ötven árnyalatára gondolni, ami hihetetlen részletességgel és precizitással képes ábrázolni mindent, ami test, hús, szex, erőszak és szűztelenítés. A bestsellerlista másik királynője a 39 éves japán-amerikai Sylvia Day Crossfire című sorozata, amely a nagy múltú Penguin könyvkiadó legnagyobb könyveladása azóta, hogy a kiadó munkatársai hivatalos feljegyzéseket készítenek a könyvekből származó bevételekről. Az oroszokról sem érdemes elfeledkezni. Nabokov Lo/iíöja egyenesen pornó- zsánert teremtett, az orosz irodalom szabad szájú fenegyereke, kortársunk, Viktor Jerofejev Férfiak című kötetében kimerítő elemzést írt például a reggeli merevedésről, de a kötetben olyan izgalmas darabokkal 7
