Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - Szerzőink
E SZAMUNKBAN „Amikor egy alkalommal Vers, nyelv, lélek címmel terveztem esszét (vallomást) a költészetről, a címadás utáni pillanatban már rá is jöttem, hogy a három kiemelt szót (fogalmat) más sorrendben logikusabb írásom fölé illeszteni. így: Lélek, nyelv, vers. Hiszen a valóságos sorrend is ez: sosem a vers mondja egy adott nyelven a lelket, hanem általában a lélek keres magának megfelelő nyelvet ahhoz, hogy egy adott versben testet ölthessen, illetve, ritkábban, a nyelv maga írja az árlelkesült verset.” Tóth László: „Gyötrődve meg nem járt utért...” „Weöres nem csak a Bóbita költője volt, és Hamvas nem csak A bor filozófiáját írta, ahogy azt sokan szeretnék hinni. Kettejük kapcsolatának alaposabb vizsgálata nem csupán külön-külön is segít megérteni őket, hanem egészen új dimenziókat tár fel.” Weiner Sennyey Tibor: Gondvána. Weöres Sándor és Hamvas Béla levelezése „Általános vélekedés szerint Weöres egyes szövegeit a zenei forma tökélye járatja csúcsra: e verstípusok lényege azonban a kikezdhetetlen szabályosság, illetve az ahhoz viszonyuló dramaturgiai szerepű esetleges elmozdulás, illetve a kis formákban fraktálszerűen megmutatkozó nagyság képzete. Másrészt a zenei kombinatorikus szövegek esetében az ábrázolt, észlelt vagy kibontható folyamat természetének bölcseleti vagy ontológiai feloldása kerül előtérbe: Tamás Gáspár Miklós például a Fughetta című verset »a megsemmisülés megszentelt táncának« tartja.” Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából. Weöres Sándor néhány esete a disszonanciával, az atonalitással és a hagyomány zenei kisiklatásával-’V'
