Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES hegycsúcsra (ascension), majd a Lunával való egyesülést követve holtan zuhan alá égő teste. A bukolikus topográfiát a pásztordráma drámai térként alkalmazza. A hegycsúcs vagy sziklaszirt megjelenítését általában a drámák kulminációs pontjának csúcsán alkalmazzák, ahol a drámai hős számára a konfliktus feloldhatatlanságát, a szerelem beteljesülhe- tetlenségét jelölik. (A szírt a magány tere is, a tájban eltörpülő ember kiszolgáltatottságának és elszigeteltségének emblematikus képe.) Példa erre Tasso Amyntasa, amelynek Csokonai-féle fordítását Weöres bizonyára ismerte. Mindkét műben hírmondó számol be a főhős haláláról (ahogy Amyntas, Endymion is öngyilkos lesz, hiszen tisztában van a Lunával való találkozás következményeivel), aki a sziklaszirtről zuhan le (Amyntas esetében később kiderül, hogy túlélte a zuhanást). Ezt a kettős világképet, mely az említett bináris op- pozíciókból épül fel, Luna monológja árnyalja tovább a II. kép elején. Itt az előbbiekkel ellentétben a kettős világkép nem ellenpontozás vagy ellentétezés segítségével, hanem a hasonlítás vagy hasonulás által fogalmazódik meg. A két világ tehát nem alá- vagy fölérendelt hierarchia viszonyában, hanem egymásmellettiségé- ben határozódik meg: „Tudom: kínotok örök; azt hiszitek, nekem elfogy a kínom? Aki nem él, az se szabadul a szenvedéstől.”32 (...) Lám, szomorú mind, aki él - de az élettelen is szomorú. Egyiké a pusztulás kínja, másiké a létezés nyomora. Egyiké a szülés jajgatása, másiké a szülő-ágy nyögése. Aki nem él, az se mosolyog - mozdulatlan görcsben alszik, álma nincs, mégse mosolyog - mindene iszap.”33 Ebből válik világossá, hogy a darab két világa nem a lét és a nemlét világa. Közelebbről talán az élettel teli és az élettelen létezés világaként határozhatnánk meg őket. Luna szavai szerint mindkettő szenvedéssel teli, szomorú és mosolytalan. Az élettel teli, földi lét körébe tartozik az árnyak, tükörkép és a maszk metaforája, a 52 Uo. 110. 33Uo. 111.
