Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

kozmosz dinamikájára utaló jelző („mozgó”) egyben Poszeidón lényegi tulajdonságát is kiemeli: „Lehet, hogy azért jött az erdőből a tengerre, mert ebben a mozgékonyabb, nyugtalanabb, indulatosabb elemben jobban lehet dühöngeni, hancúrozni, nyargalni, elrejtőzni és toporzékolni

.”22 Poszeidónnak azonban nemcsak a tengerhez, a földhöz is köze van: „ha háborog a mélyben a tenger, a föld is megrázkódik”, „mert a föld a tengeren nyugszik” (innen ered Poszeidón két mellékneve: gaieokhosz ’földet tartó’ és enoszikhton ’földet rázó’).23

A mozgás, a mozgékonyság magát az életet jelenti, a szüntelen változásnak a lét fenntartásához való szükségességét. Hamvas szerint ha a világ „gyerek maradna, nyugodt, harmonikus, egyszerű, megmaradna saját szépségében befejezettnek”, akkor „megállna, kihűlne, megmeredne, önmaga szobra lenne, maszkja, képe s múmiája”.24 Poszeidónnak köszönhető, hogy a rend nem marad végleges, az ő dinamikájában felszabadító és újat teremtő erő van. Weöres a mikrokozmosz felnőtt voltát a szakáll képével érzékelteti. A vízben csapdosva fürdő, majd a habokon elterülő „gyöngy-szakáll” fölött a „lég-habu kertet”25 ontó habok már a levegő birodalmába vezetnek. A léghabokból létrejött kert a földi szférára, az emberi, állati és növényi organizmusok születésére, növekedésére és elhullására emlékeztet: ez a folyamat, még ha lassabban is, de az ő esetükben is „szakadatlanul” lejátszódik, a legfőbb különbség az időbeli intenzitásban van, hiszen a léghabok mindezt sokkal gyorsabban és dinamikusabban tudják szemléltetni, mint az organikus lények. A tenger felszínének, majd a tenger fölötti levegőnek („táncuk medre fölött”) a megfigyelése után ereszkedünk le a tenger mélyére („lenn sok görcs-felület”).

S mi az, ami még e hármasságon kívül, illetve ezen túl a látószögünkbe kerülhet? Nyilván valamilyen, a csodálkozó felkiáltásokat méltán kiváltó idegen szféra, ahol „soha semmi nincs”, és ahol „távol vagy közel egyre megy”.26 A vers szerkezetét megalapozó hármasság Poszeidón háromágú szigonyának lehetséges jelentéseire27 is visszautal: a fönt, a lent és a között képe, vagyis a levegő, a tenger felszíne és a tengermély párhuzam22 Hamvas: Poseidón. 49.

23 Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög-római mythologia. A klasz- szikus ókor istenei és hősmondái. Budapest, 1936, Győző Andor Kiadása. 114.

24 Hamvas: Poseidón. 57.

25 Weöres: i. m. 486.

26 Uo. 487.

27 Hamvas hangsúlyozza, hogy Poszeidón háromágú szigonya azt jelenti, hogy az isten „mindhárom világ ura”. A hármasság feloldása sokféle lehet: víz, föld, levegő; Ég, Föld, Alvilág; Természet, Lélek, Szellem. Vö. Hamvas: Poseidón. 52.