Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES (Mt 27,51-53.)- Máté a kereszthalál eseményét új eón kezdeteként, eszkatologikus eseményként értelmezi, amelyet többek között a függöny kettéhasadásának képével hangsúlyoz.17 Weöres szövegében felbonthatatlan jellé válik Jézus megváltó halála és az anyai halottsirató orfikus ereje, az idő kimozdulását („Az égen két / újhold delel” [38-39.]) a mindent átható tekintet jelzi, amely mindkettejük tulajdona (143— 158., 161-162.). Az eszkatologikus utalások, amelyek a második résztől kezdődően szervezik a szöveget, csak átmenetileg, az idézett részlet erejéig kapcsolódnak közvetlenül a kereszthalál eseményéhez, azért, hogy Máriának „társmegváltói” szerepe rögzíthető, majd radikalizálható legyen, vagyis hogy a megtisztulás és a feltámadás lehetősége a továbbiakban a versbeli nőalakhoz és a siratáshoz kapcsolódhassék. A vers a végidőről való beszéd lehetőségeit kutatja, arra tesz kísérletet, hogy a nőalak középpontba állításával az ítéletközpontú apokalipszis képeit eszkatologikus ígéretté írja át. A 4. rész centrumába a szöveg a Jelenések könyvének Napba öltözött asszonyát állítja (vö. Jel 12, 1), kinek léte a fiától való kölcsönös függésnek köszönhetően kezdet nélküli, és Rilke Máriájához hasonlóan18 orfikus alakzatként lép működésbe. A tér középpontjaként a vers végére kiépülő hely önmagában zárt, mégis egyetemes érvényű, transzcendens tér, amely más törvényszerűségek szerint működik, mint az apokalipszis ítélkező beszéde. A 4. rész ezzel a struktúrával Mária megszólalásában a „fészek” korábbiakban már előkészített metaforarendszerét ütközteti. Ehhez a térbeliként is értelmezhető struktúrához, amely Weöresnél legtöbbször az egységes identitás beszédétől való elmozdulás igényének a jelzője, kimoz- díthatatlan és lezárhatatlan jelen idő kapcsolódik. LÁ 17 Erről bővebben lásd Balthasar, M I Hans Urs von: A három nap teológiája. Mysterium Paschale. Ford.: Görföl Tibor. Budapest, 2000, Osiris. 114. 111 A Rilke-vers értelmezéséhez 1. Pór Péter: Az orfikus alakzat. Rilke Új versek című kötetének poétikájáról. In uő: Léted felirata. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2002, Balassi. 167. 49
