Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES A képmások burjánzása azt eredményezi, hogy nem fókuszálunk egyetlen paradox látványelemre sem, a képek folyamatos változásban vannak. Míg az első rész ekphraszisza nyomán egy alapvetően reprezenta­tív, valószínűsíthető képet látunk magunk előtt, addig a 2. résztől kezdődően a blake-i intellektuális látomá­sokhoz hasonló, szimbolikus illusztrációkat szemlél­hetünk.10 A költemény egyik tétje, hogy képes-e lét­rehozni egy olyan virtuális túlvilágot, amelynek képei a befogadásban radikálisan elmozdulnak a valóság referencializálásának igényétől. Ezt az első versszakban már jelzett és a második rész Kórusának megszólalásá­tól kezdődően mind erőteljesebben kibontakozó igényt hasonló törekvésnek látom, mint amely a Minotauros szürreális képeket alkalmazó, a komikumtól sem ide­genkedő zárlatában valósul meg. A Kórus megszólalásával, a beszélőváltással egyben a szöveg szerkezete is megváltozik, az ismétlések és va­riációk a szöveg felénél húzható tükörtengelynek meg­felelően rendeződnek el, jelezvea költeményben később dominánssá váló struktúra kiépülésének kezdetét. A „kék víztükör” felülete a metaforikát is ennek megfele­lően állítja be: „kék víztükrön gyapjú-hegyekkel / mint a felhők, lassan úsztunk”. Olyan szimmetrikus, nem­hierarchikus ornamentikával találjuk szembe magun­kat, ahol nem jelölhető ki biztonsággal tükörkép és ere­detijének pozíciója, nem tudjuk, hogy vízen tükröződő felhőket, vízben úszó bárányokat vagy pásztorokat, esetleg a kék égen mozgó tárgyakat (csillag-pályákat? alakváltó felhőket?) látunk-e, s hogy a megszólalókat a tér melyik szegmensében kell elhelyeznünk, de szoros összetartozásukat mindenképpen érzékeljük. Ez a bi­zonytalanság tágítja ki a „Láttuk őt gyermekével csillag fényén” (60.) sor referencializálhatóságának lehetősé­geit is, a betlehemi pásztorok szólamától egészen a pla­tóm anamnézis fogalmáig. A szerkezetileg legtökélete­sebb szimmetriát majd a 4. rész valósítja meg. A 3. rész kijjebb szedett versszakai a 2. rész Kóru­sának megszólalását dúsítják fel összetett metaforahá­lózattá, amely mindenekelőtt vizuális elemekre és kép­zettársításokra épít. A szöveg a szivárvány-metaforával Mitchell, W. J. Thomas: Blake és ß J a testvérmüvészetek hagyománya. Ford. Zámbóné Kode Larisa. In Mitchell, W. J. Thomas: A képek politikája: W. ). T. Mitchell váloga­tott írásai. Szőnyi György Endre, Szauter Dóra (szerk.), ford. Dra­gon Zoltán et alii. Szeged, 2008, JATEPress. 59. 45

Next

/
Thumbnails
Contents