Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

fokozatosan négy számozott résszé épülnek, egységről egységre mind monumentálisabb szövegtesttel. A négy rész nyitószavai, amelyek az adott szövegtömbök metaforahálózatának (tematikai) csomópontjaként is funkcionálnak, fokozatosan mozdulnak el a halott testet befogadó tér meghatározó elemeinek felsorolásától olyan metaforák felé, amelyek a negyvenes évek végétől nagyjából a Hallgatás tornyáig bezárólag kulcsfogalmaknak tekinthetők Weöres költészetében: 1-2. az árny 3. a végtelen 4. a forrás 5. Kóda2: csillag-pályák. Legnagyobb hangsúlyt korábban A teljesség felé hierarchikusan elrendezett négy részének címeiként kapnak.

A költemény egymást tartalmazó és szerkezetükben egymást tükröző terei szemantikai síkon, a metoními- áknak köszönhetően, egyre automatizáltabban jönnek létre. Az architektonikus szerkesztésű költemény kitüntetett pontjain szövegszerűen is jelzi, hogy a sírboltban nyugvó, a gyászoló és a feltámadt test ugyancsak épület: „koponyabolt” (2.), „Üdv néked, elszáradt anyaméh! / Fal-résben páncélos bogár / a vak meredély szélén kapar, / lehajtja zászlóit, fegyverét” (14-17.), „imába-zárt kezek, / szentély boruló fal-ívei” (18-19.); „Kezdettől apám, s én szültem őt [...] a teremtmények sorából fölmeredve / háromfejü oszlopként magasúl / és villámló tetőként beborít / a hármas homlok glóriája” (211., 214-217.), illetve „ezer testben harang-szív ver” (230.)3. Mint a példákból is látható, a térszerkezet kialakításában meghatározó a szakrális, illetve profán terek elkülönítése és kontrasztja. Az idézett metaforák szerkezete és szintaktikai elhelyezése egyúttal a szöveg kiemelt pretextusainak, a Mária-siralmaknak, litániáknak és himnuszoknak a beszédhelyzeteit teremti meg, és elsősorban ezáltal teszi szent térré a szemlélt és megszólaltatott testeket.4 A felsorolt pretextusok és a Weöres-vers közös és jellegzetes poétikai eljárása, hogy a beszélő a megszólítotthoz mint a tér elkülönített szegmenséhez, épülethez beszél a gyakran szinonim birtokos szerkezetek mellérendelő alkalmazásával. Az ilyen típusú felsorolások tagjai a himnuszokban többnyire tetszőlegesen felcserélhetőek egymással, a nyitott sorozat a szövegben bejáratott szabályoknak megfelelően tovább bővíthető. A „Király lugassa, aranyos násfa,

1 A Hallgatás tornya című kötet még sorszámmal különíti el a költeménynek az Egybegyűjtött írások 1970-es kiadása óta KÓDA alcímmel ellátott utolsó egységét. Ez a módosítás természetesen a cím megváltoztatásával függ össze, a jelzett kötettől a Mária mennybemenetele helyett a vers a Hetedik szimfónia címet viseli. A tanulmányban egységesen a korábbi szövegváltozat címét használom.

3 A tanulmányban, ha másképpen nem jelzem, a legújabb szövegkiadásból idézem Weöres költeményeit:

Weöres Sándor: Egybegyűjtött

költemények I—III. Szerk.: Steinert Ágota, Budapest, 2008, Helikon.

4 A babitsi Amor Sanctus gyűjteményből mindenekelőtt Bea- ti Notkeri Balbuli In nativitate Domini, lacopo Tudertinis De compassione Beatae Mariae se- quentia, ismeretlen magyar szerző Regina martyrum és a Pázmány Péternek tulajdonított Canticum de Magna Hungáriáé Regina szövegeit érdemes intertextusként kiemelni.

(Amor Sanctus. Szent szeretet Könyve. Középkori himnuszok latinul és magyarul. Ford. és magy.: Babits Mihály. Budapest, 1933, Magyar Szemle Társaság. 90-93., 176-181., 200-203., 232-233.)

35